Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

légiumba történt befurakodásomat, olyanok, akik őszintén féltik az épülő új világot és nem tűrik az aknamunkát. Akik eddig szerettek is, mint például Lemhényi, azoknak is kétszeressé dagad a haragjuk, mert nemcsak az általuk képviselt ügyet, hanem személyüket is durván sértettem.

Rés tátongott védelmi falamon.

És mit hozhatok fel védelmemre ?

Tagadhatom, hogy urak játszópajtásaként, urak játszóterein kéjelegtem gyerekkorom egy idejében?

Könnyen leleplezhető hazugság. Tények állnak a bizonyítás oldalán.

Ami azonban tényéknél is konokabban bizonyította bűnös voltomat, hogy nem is akartam eltagadni, még kevéssé megvádolni az úri élettel való cimboraságomat. Legalább is magam előtt - nem! Annyira nem, hogy egyenesen tetszett nekem az urak életvitele! Vágyakoztam utána kollégistaként is, ha eszembe jutott.

Ennek folytán skizofrén állapotba kerültem. Bizonytalanságérzet uralgott fölöttem Kétségessé lett önazonosságom. Több énem volt, és nem tudtam közülük választani. Ha megállapodtam egyik mellett, hamarosan hazugnak, idegennek éreztem és másik, igazabb, hitelesebb bőrömbe szerettem volna bújni.

Voltak pecek, amikor megalázónak, szégyenletesnek véltem urakhoz való egykori dörgölődésemet. Osztályárulónak hittem magam. Ráleltem arra a latin-görög szóra, amit egykor önmagáról mondott Szűcs Jenő, de ő nyilván gúnyolódott ezzel, én viszont ezer százalékosan magamra vonatkoztattam, hogy polyhybrid vagyok. Akkorra már megtudtam, hogy magyarra ez ősöktől, elődöktől sok tulajdonságban elütő, elfajzott, korcsuk lénynek fordítható.

Rangbitorló vagyok, ha szegényparasztnak állítom be magamat?

82.

Titkolt félelmeimet titkolva, maradtam a kollégiumban. Maradásom ténye beleillett abba az újonnan tanult elméletbe, amely szerint az ember gondolkodását személyi, társadalmi és anyagi körülményei határozzák meg.

Más magyarázatok befogadójaként is jeleskedtem. Faltam a vadonatúj eszméket és hamarosan eljutottam a felismerésig, mely szerint a világot nem elég tanulmányoznunk, hanem elsősorban meg kell változtatnunk.

„Akkor van azután a baj, amikor ez a meggyőződés megfészkel bennünk és olyan ostoba cselekvésekig püffed, mint például az osztályharc” - jelentette ki Torna Ádám pár héttel ezelőtt, Pesten.

Megszokott borozónkká alakult a szállodai szobám abban a pillanatban. Hónaljig magasodó pult mellett álldogáltunk, valahol a kilencedik kerületben. Három borbaráti társaságom egyike volt ez. Mindegyik társaságot másért-másért kedveltem s mindegyik eltérő megfontolások miatt fogadott be.

„Aperitif után jön az utó pia” - hallottam ismét Torna Ádámot, aki ezt az aranymondását rendszerint akkor csillantotta meg, ha már túlságosan sok idő telt el az előző kör kezdete óta. Valaki ilyenkor beindult és ment a pulthoz, sorba állni a következő körért.

91