Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)
A kollégisták túlnyomó részben szegényparaszti származásúak voltak s természetes módon következett ebből a népi írók iránti hódolat. Fontos előnyömmé lett, hogy a leghíresebb paraszt írók műveit már kedves Dorogi tanító úr könyvtárából ismertem. Ugyancsak tőle tudtam hozzávetőleg félszáz népdalt. S nemcsak általában rendelkeztem eligazodó ismerettel a népi írók, falukutatók munkái között, hanem jó érzékkel el tudtam választani az igazi népi kultúrát a gyön- gyös-bokrétás műparasztitól. Lenéztem azt, amiről úgy véltem, hogy „kispolgári”, avagy „urbánus”. A kollégiumban akkor divatozó parasztromantikát, a „narodnyikiz- must” is elhárítottam azonban. Sőt. Olyan finom distinkciókig elmerészkedtem, amelyek révén a népi írók övezetén belül is különbséget láttam a paraszti sorsot idealizálok, konzerválni akarók és egy haladottabb társadalmi berendezésre törekvők között. Utóbbiak voltak elsősorban Veres Péter és Erdei Ferenc. Természetesen senki nem tekintett a téma professzorának, de kellő méltánylást kaptam ismereteimért a gyerektársak és a vezetők részéről egyaránt. Ez eléggé beképzeltté tett. Egyre inkább elhittem, hogy én vagyok, akiért a kollégiumi mozgalom létrejött. Első számú bentlakója vagyok, mert Dózsa György unokája vagyok! Nagyon hamar megtanultam azt is, hogy nem Isten, hanem az anyag az elsődleges. Nova donatio. Hallga, csak! Előbb volt az anyag, mint azok a szervezetek, amelyeknek észrevehető tudatuk van. Az anyag nem a szellem terméke, hanem a szellem maga is csak az anyag legmagasabb rendű terméke, következésként a tudatunkban visszatükröződő külső világ a tudatunktól függetlenül létezik. Bármennyit olvastam elemista korom idején Dorogi tanító úr könyvtárában az ember és a világ dolgairól, - effélével nem találkoztam. Most elfogadtam ezt az új tanítást is. Elkezdődött szocialista hitéletem. Végbement a kollégium ifjúságának lelkében és az én lelkemben is az érzés megváltoztatása - gondolat által. Egyszer aztán valami olyasmi történt, ami a váratlanságokhoz képest is meghökkentő módon hatott rám. A kollégiumi élet integráns része volt, hogy szinte minden napon iskolai tananyagoktól messze eltérő, de tudásunkat korszerűen gyarapító előadásokat hallgathattunk. Ezzel is ellensúlyoztuk az akkori, reakciósnak mondott egyházi iskolákat, amelyeket egyébként előbb-utóbb megkell újítani. (Szüntetve-újítani). Az előadásokból az ígéreteseket válogattam ki magamnak s egyszer Karácsony Sándor professzort kívántam hallani. Korábban említettem, hogy érkezésem után ketté, sőt hárommá szaporodott a debreceni, úgynevezett ős-Bartók népi kollégium, éspedig osztódással. A régi helyen, a Hatvan utcában maradtak a középiskolás lányok, mi fiuk a Pavilon laktanyába költöztünk, az egyetemista lányok és fiúk pedig egy szép villában raktak új fészket a Péterfia úton. 88
