Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Kelemen Lajos: Jövet-menet a hajszálhídon át

folyamatosan áthat a történetiség, nyelvezete pedig igyekszik minél közelebb maradni a konkrétumhoz. Mezey Katalinnál a szépségnek ebben a formájában az idő és a tapasztalat fog össze az alkotói énnel, hogy együttesen tegyenek tanúságot. „Olyan, mint minden, jó s rossz a rendben / furcsa törvényben elkeveredten. / / Megvallom, nincs is benne más szándék, / csak olyan, mintha tükörnek állnék, / / tükör is, meg tán búj ócskajáték: / mintha magamban tirátok látnék.” (Befogadni vagy kivetni)

Őseim

Az ő munkapadja körül tehát a vers világra jöttét megelőző fázisban nem az intuíciókból vagy a szavak hullámzásából való látványos ébredés a lényeg. Nem az számít, hogyan ömlik, lépeget, lassul a szó - szavai ugyanis eleve többéltüeh, A versnek ez nem valami fajtakeveréke. Mezey bátor, mert érzelmes, s bátor, mert ismeri a fel- lobbanás fékjeit. Noha igaz, hogy igéi többnyire érzéki, érzelmi közvetlenségben mozognak, de a jó olvasót a szimata rögtön rávezeti: mennyi képzettársítás rétegződik erre az egyenes beszédre. „Minden Istenkép mögül Te figyelsz, / anyám szigora, és apám szava, / Te vagy a rég elvesztett nagyapa, / s aki a hajszálhídon átsegít” - szól a Te vagy című versből.

Mezey Katalin nem akar elkápráztatni idiómáival, annál ő sokkal higgadtabb, majdcsaknem a lehetetlenig póznélküli, holott így-úgy valamennyien pózolunk. Az ő egyéni írásgyakorlata föltehetőleg az, hogy a szociális és lelki valóság ezerféle ext- raktumát raktározza magában, s ezekből a kivonatokból vezeti át a poétikai anyagot a kész versig, mely a szerző szemlélete szerint hol szatirikus, hol tárgyszerűen éles körvonalú, hol szelíd, hol egészen hűvös. Az atmoszféra e tömérdeksége sokszor egy versen keresztül képes színt váltani. Ha a Hívtál, hiába nem hallottalak közösségi vo66