Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Gál József: "Szombathely, a mi városunk"

tak, erre telepedve órákat nézelődtünk kifele. Az ablakra rácsot szereltek nyilván azért, hogy ki ne essünk. 1942-ben kiköltöztünk a Kálvária és a Jókai utca sarkán lévő újonnan megépült családi házunkba. Apánk ekkor kezdett betegeskedni. Megcsapott bennünk a háború szele is. Közben hatan lettünk testvérek. 1948 januárjában

SZOMBATHELY * KÖZTÁRSASÁG TÉR

Heckenast János rajza. A Fö tér alakulása

apánk meghalt, anyánkra súlyos teherként szakadt a nagy család. Tanultunk, megosztottuk egymás közt a munkát. Sokan segítettek nekünk, elsősorban hősiesen küszködő anyánk testvérei. Minden testvérem diplomát szerzett. Közülük hárman ma is a Jókai utca elején laknak. Én 1963-ban, megházasodva költöztem vissza a belvárosba, a Széli Kálmán utcába. Ma is belvárosban lakom, a Király utcában, közel a Fő térhez. Sajnos az utca koszos, zajos, nagy a forgalom, csak este lehet szellőztetni. A belvárosi lakást a szeretett családi ház helyett anyagiak indokolták és nem a vágyaim.

M. L. 1961-ben, pályakezdőként kerültem Szombathelyre. Abban az időben lakást venni nem lehetett, csak kapni. Volt ugyan egy majdnem vásárlásos rendszer is, bizonyos összeg befizetésével az OTP által építtetett lakást lehetett venni, de azt is csak kiutalással. Az első lakásomat 1964-ben kaptam, egy 40 négyzetméteres, V. emeleti lakást az Ady téren. Elégedett is voltam vele, de időközben született két gyermekem,

2