Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal
A nyúlás Szent Márton Ernő utca 4. szám alatt kapott helyet ez a belga és francia mintára (IOC), Don Bosco erkölcsi felfogását követő szervezet, amely az árva, kallódó és szegény proli családokból összeverbuvált fiúkat fogadta be, gyakran - szó szerint - az utcáról. Engem egy társam hívott ide. Itt mindig szívesen fogadtak bennünket, de főleg este - munkaidő után jöttünk össze. Remek könyvtárunk volt, sakkoztunk, pingpongoztunk, előadásokat hallgattunk, sőt beszédtechnikát is tanultunk. „Ne hadarj, nyisd ki a szád, ne kalimpálj a kezeddel!” - ilyen instrukciókat kaptunk. Más alkalommal ajánlott vagy szabadon választott témából 8-10 perces „szónoklattal” kellett kiállni a többiek elé. Nagyon sokat tanultam itt. Az egyesület vezetője Pék Károly kereskedősegéd volt. A Rákosi időkben mindenhonnan elbocsátották az ifjúság megrontása vádjával. Nemrég megfestettem mosolygós arcképét, ami most az épület előterében függ. Szóval - polgári iskola, kocsma, ifjúsági egyesület, püspöki gazdasági hivatal - Szombathely történelmének kis szeletkéje. Oklevél igazolja, hogy kitanultad az órásmesterséget. Hogyan választottad? Nem én választottam. 1945 nyarán édesapám azzal jött haza, hogy - Öcsi, akarsz-e órásinas lenni? Valamelyik újságban olvasta, hogy órásinast keresnek. Hát tudtam én, hogy akarok-e? De az lettem Ligeti Jenő Kossuth Lajos utcai órásüzletében, műhelyében. Csodálatos három inasév, aztán közel másfél év órássegéd idő következett a kisipari szövetkezetek megalakulásáig. A szövetkezetbe azonban mint nincstelen segéd nem fértem be. Közben - ezt itt kell elmondanom, hogy e szép órásszakma megismerése, amely a finommechanika csúcsának számított, egy új világot szerettetett meg velem és azt a reményt, hogy nekem való szerethető pálya áll előttem. Óriási élményem volt a szétbombázott székesegyház toronyórájának javításában részt venni. 1946 őszén, a toronyóra számlapjai alatti félméternyi párkányon - irdatlan 14
