Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal

magasságban állva, kikötés nélkül szereltük a mutatókat. De hát az önállósodás anyagi feltételei nélkül - ezt említettem az előbb - „kiestem” a szakmából. Néhány hónapig munkanélküliként kilincseltem, mígnem édesapám egyik régi kollégája segítségével felvettek a szombathelyi Cipőgyárba raktári munkásnak. Napi nyolc órában cipelhettem a sok mázsányi kellékanyagot az alagsori raktárból az emeleti futószalagokhoz. Véznaságom egy súlyos mellhártyagyulladásig bírta ezt a munkát, aztán négy hónapi kórház következett. Visszatérésem után némileg könnyebb készáruraktári munkát kaptam. Nem nyugodtam bele a helyzetembe, beiratkoztam a sokáig Gépipari Technikum néven ismert, nagy presztízsű középiskolába. Itt érettségiztem 1954- ben, jeles eredménnyel.

Már az első tanév alatt „kiemeltek” a raktári munkakörből az akkor erősen fejlődő Cipőgyár üzemfenntartási osztályára, ahol a főmérnök elnevezése szerint, mint „műszaki kölök” teljesen új munkakört kaptam. A feladatom a gyár teljes gépi és műszaki berendezésének felmérése, leltárba vétele és az erre épülő ún. TMK - tervszerű megelőző karbantartás - megszervezése. Ez a több éves bonyolult munka sok-sok tanulást, találékonyságot követelt. És eközben végigjártam a szamárlétrát: technikus, karbantartás-vezető, üzemfenntartási osztályvezető. Mindez olyan sűrű évek alatt, amikor a Cipőgyár az ország egyik legnagyobb cipőgyárává bővült létszámával, felszereltségével, vidéki (Körmend, Vasvár, Oriszentpéter, Beled) telephelyeivel.

A fejlesztés tőlünk is új ismereteket kívánt. Emiatt jutottam el keletre (Moszkva) és nyugatra (Párizs és NSZK) tanulni, itthon pedig tovább adni az új ismereteket. Nem hagyhatom ki Serdült Gyula üzemi főmérnök nevét, aki kitűnő érzékkel szervezte a gyáron belül az egyéves intenzív nyelvtanfolyamot, hazai és külföldi tapasztalatcserét és a kapcsolatépítést. A fejlődés sokszor követelt gyors intézkedést, ezért vagy az anyagiak, vagy a sürgősség „házi” megoldást kívánt. A körülmények és lehetőségek alkalmat adtak jobbító hajlamom hasznosítására. 75 bevezetett újításom volt. Ezek között voltak egyszerű eszközök, bonyolultabb félautomata gépek, futószalagok. Ezért kaptam Hetvenötszörös kiváló újító és feltaláló aranyérmet, minisztériumi kitüntetést. Drága jó elhunyt barátom, Szőke János az elektronika tudományának kiválósága volt mindebben társam.

Ebben az erőltetett ütemű munkában alkalmat találtál mégis arra, hogy a képzőművészetnyelvén is megfogalmazd gondolataidat a világról, a természetről. Az első alkotásaidat 24 évesen 1955-ben egy csoportos kiállításon láthatták az érdeklődők. Az első önálló bemutatkozásig azonban elég sokat kellett várni. 1970-ben Simon Ivánnal együtt mutattad be válogatott munkáidat az akkori Szombathely rangos kiállítóhelyén a Sa- varia Múzeumban. Hogyan kezdődött a képzőművészettel való hivatásos foglalkozás?

Elemista koromtól szerettem rajzolni. Ezt már elmondtam. A polgáriban azonban nem tűntem ki. Radnóti Kovács Árpád a rajztanárom, - emlékezetem szerint - itt soha nem dicsért meg. Talán észre sem vette, hogy valamit lehetne kezdeni velem.

15