Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal
A püspöki elemi iskola után Te is a korszak kedvelt iskolájában a polgáriban folytattad tanulmányaidat. Ez az iskolatípus elsősorban a feltörekvő szegényemberek gyerekeinek iskolája volt, akik közé a Te szüleid is tartoztak. A lányok polgáriját már 1876-ban megnyitották, a fiúkét (ma Zrínyi Utcai Általános Iskola) viszont csak 10 évvel később 1886-ban. A 30-as évek közepére a város lakosságának növekedése és a polgári iskola változatlan népszerűsége miatt újabb iskolát kellett építeni. 1939. szeptember 3-án a mai Szent László király utcában (ma Élelmiszeripari Szakképző Iskola) II. számmal nyitották meg. Te melyiknek a tanulója voltál? Ali. számúban kezdtem meg a tanulmányaimat 1941 -ben. Az iskola a háború utolsó éveiben német hadikórház lett, így aztán az I. számúba jártunk délutánonként. Később innen is kiszorultunk, nem tudom miért. Akkor meg egy ideig a mai Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tanultunk. Időpontok, időtartamok nem rögzültek bennem, hiszen minden olyan zavaros volt. Arra viszont emlékszem, hogy a következő „iskolánk” a Hollán Ernő utca 4. számú házban volt egy néhai vendéglő szűkös helyiségeiben. Összecsukható kerti székeken ültünk, térdünkön a könyv és az irka, alattunk pedig az egerek futkostak. Ettől - ijedtében - egyik alkalommal Irlinger Katalin kedves tanítónőnk az asztalra ugrott. Gyakran megszólaltak a szirénák is. így aztán tanultunk is meg nem is. Ez az épület, az egykori kocsma - megújult helyiségeivel - ma a püspökség gazdasági hivatala. Hogyan kezdődött a képekkel való találkozásod? A Te tehetségedet is korán fölismerték az iskolában? Az iskolában nem. Inkább édesapám figyelt föl arra, hogy a csendes véznaságot nem érdekli a rongylabda, inkább agyagot gyúr, rajzolgat. Bizonyára ezért ajándékozott meg 1944 nyarán néhány ecsettel és némi festékkel. Arra emlékszem, hogy elemista koromban kámi nagyanyám padlásán találtam egy palatáblát. Arra rajzolgattam szinte megállás nélkül. Micsoda élvezet! Firkant valamit a gyerek, letörli, aztán jön az új ötlet. Erről jut eszembe egyik haikum: Volt palatáblám! Internet kukac pont hu. Nincs palatáblám. Aztán az olajfesték újabb csoda volt. Megfestettem tehénpásztorkodásom minden élményét. Édesanyám kámi, ott őriztem nagyanyám, Katona Mári teheneit. Emlékezetből festettem már akkor is. Az egyik legelső olajképem, a kámi kovácsműhelyt ábrázolja, ahol fújtathattam a kovácstüzet, háttérben a Papréttel. E mögött állt nagyanyám kis házikója. Festettem képet a virághegyi borpincéről, a Haladás pálya mögötti gyönyörű öreg nyárfasorról. A fák már nincsenek, a kép még megvan. Hogyan alakult az életed a polgári iskola befejezése után ? Mielőtt erről szólnék - hiszen ez is életemnek nagy élményt jelentő része, a KIOE (Katolikus Iparos és Munkásifjak Egyesülete)-val való találkozásom. A mai Hollán 13
