Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Czakó Gábor: Az ismeretlen eredetű magyarság
CZAKÓ GÁBOR Az ismeretlen eredetű magyarság- SZABAR, SZABÍR, TÁPÁR, SZUBAR, S Z I B I R ... A magyarságtudomány sikertelenül küszködik a nagymúltú nyelvtudománnyal büszkélkedő nemzetek közt példátlan sokaságú ismeretlen eredetű szavunkkal és ismeretlen múltunkkal. Amíg a magyart a magyarból magyaráztuk, s „természeti rende”1, a gyökrend alapján vizsgáltuk, a szavak titkai föltárultak. Származásunkra egy ideig választ adott a „hun hagyomány”. Ám mindkettőt törölte a Hunfalvyék fölemelte finnugor eredet elmélet, amit már a tudós kortársak is hevesen bíráltak, ameddig tehették, s amiről az utóbbi évtizedekben, különösen az örökléstani ismeretek bővülésével kiderült, hogy elhanyagolható százalékban jelent népi rokonságot, csupán nyelvit. Kik vagyunk és honnan jöttünk? Az ellentmondásra a magyarságtudósok őshaza tologatásai a Baltikum és az Altáj között, és a különböző elméletei sosem adtak kielégítő választ. Ám nincs magyarázat a nyelvi hatások módjára, idejére, irányára sem. A kutatók helyzete nem könnyű, hiszen az ugor népek „történelem nélküliek.” Sajnos írásuk nem volt, más népek följegyzéseiben sem sok nyomuk maradt, csak dalaik, mondáik. Számos érv szól amellett, hogy nyelvünk sem finnugor eredetű: a magyar és a FU nyelvek közti kapcsolatokat éppen fordított viszony magyarázza! A sokat emlegetett a p> f hangváltozás, miszerint pl. a finn ’pesá’ a magyarban ’fészek’ lett, kizárható, hiszen a finnben, észtben, hantiban, manysiban soha nem létezett fi Tehát a FU nyelvekben valamilyen okból a' p' nem alakult f’-él Ma sem fogadják be, pl. a finnek a facebookot ’veispuukkinak’ mondják.2 Buji Ferenc írja: „...teljes bizonyossággal kijelenthetjük: a p-f viszony fordított irányú, mint ahogy nyelvtudományunk véli, s a szókezdő magyar vagy rokon nyelvif- hangokat a finnugor nyelvek p- hanggá alakították, s azért csak a szó elejifi-eket, mert az eredeti magyar az fi hangot másutt csak elvétve használta. ”3 A CzF.4 szerint a ’fészek’ gyöke a ’fész’ „egy eredetű és értelmű a ’fűz’ gyökszóval, de hangátalakulással a vac-vacokkal is, lásd még fészkel, vackok”5 Korábbi kutatásaimban6 fölfigyeltem arra, hogy egységes magyar szóbokrok tagjait nyelvészeink különböző FU népek beszédében találták meg. Ezért a szócsaládokat szétszerkesztették. Mintha a töltény úgy készülne, hogy a sörétszemek a fácánokból visszaröppennek a hüvelybe... Ám a „történeti összehasonlító” nyelvészkedés kirívó és oktalan asszimetriája, durva gondolkodási hibái nem hozhatók föl a hivatalos tudománnyal8 szemben - azért hatalomtudomány. * Fia téves a finnugor>ugor>magyar fejlődési sor, ha tehát a magyar nem leánynyelve a rokonokénak, attól a rokonság még létezhet, ám föl kell tenni a kérdést: miként alakult ki ? 137