Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Szigeti Csaba: Szilasi László: Szentek hárfája

„előfőzött” anyagától és fogyaszthatóvá főzött irodalmi megjelenítésétől (itt Claude Lévy-Strausstól „a nyers és a főtt” szembeállítására gondolok, a gondolkodásban és a nyelvben). Az emberi történelem teli volt és van criminalis eseményekkel, és az sem újdonság, hogy itt a gyilkos maga a vádló és a bíró egy személyben. Van tehát tett. És ha bármely tett tribunális esetté, vagyis bírósági üggyé válik, miután nyomozás tárgya volt, az antik retorika szempontjai felől tárgyalható. Nem kell a retorikai észjárások mai változataihoz szaladnunk segítségért, nem kell se Paul de Man, se w«-csoport, semmiféle neoretorika nem kell, elegendő az, amit Roland Barthes így nevezett: a régi retorika. Nos, szerinte bármely per tárgyává vált tett vagy eset hat kérdéssel faggatható (nem öttel vagy héttel): Quis ? Quid ? Quando ? Ubi ? Quemadmodum ? Cur ? (Roland Barthes: A régi retorika, in: Az irodalom elméletei III., szerk. Thomka Beáta, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997, 69-178. p.)

Ki ? A gyilkosság (a kivégzés) elkövetője Grynaeus Tamás diák. Jó név ez a latinos csengésű név, mert nagy magyarországi kulturális háttere van. A szerző lakóhelyén, Szegeden jelent meg egy bázeli humanista, Johann Jakob Grynaeus magyar vonat102