Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Gál József: "Szombathely, a mi városunk"

hatása is van, mint az említetteknek. Szépségét éppen az az ellentét adja, ami szabályos alaprajza és térfalainak különbözőségéből fakad.

M. L. Brenner János Szombathely város építéstörténete a XIX. század második felétől az első világháborúig című tanulmányában hat szombathelyi teret említ: Fő tér, Berzsenyi tér, Mártírok tere, Batthyány tér, a mai 56-osok tere és az Éhen Gyula tér. Sokkal több azóta sincs. A Március 15. tér, akkor még Országzászló tér, laza beépítésével nem volt igazi tér. Új keletű a Derkovits lakótelepen az Órásház előtti névtelen tér.

Számomra a három legszebb vitathatatlanul a Fő tér, a Berzsenyi tér a Templom térrel és a Batthyány tér. Legföljebb azt indokolhatnám, a többi miért nem. A Mártírok tere és az 56-osok tere nem igazi tér, inkább útkereszteződés. A Március 15. tér valahogy szétesik, szintben is és körvonalában is bizonytalan. Az Éhen Gyula tér keletkezésekor állítólag szép volt. Mai állapotában elképzelni is nehéz az egykori szépségét. Ha a buszmegállók elkerülnek a térről, talán lehet vele kezdeni valamit. Hasonló a helyzet az Ady térrel. Az órás ház előtti tér adottságai nem rosszak, de még fejlesztésre szorul.

Helyükön vannak-e a legfontosabb ipari, kereskedelmi egységek, a közigazgatás épületei?

M. L. Szombathely városszerkezetét alapvetően egészségesnek találom. Az egészséges emberi környezet egyik legnagyobb veszélyforrása az ipari-gazdasági terület, jó helyre került. A levegőbe került szennyező anyagokat az uralkodó szélirány a beépítetlen terület irányába viszi, a teherszállítás a lakó- és intézményi területeket elkerülve biztosítható. Az ipari, gazdasági és lakóterületek egymástól való távolsága is optimális. Egymást zavaró szomszédságok természetesen vannak, de ez nem befolyásolja előző állításomat.

Szombathely is küzd a „nőtt” város alapvető gondjával, a gépkocsiforgalommal és a parkolással. A kialakult utcaszélességek és közterületek a mai igényt nem képesek kielégíteni. Ennek a problémának a megoldását, de legalább enyhítését sokkal fontosabbnak tartom, mint bármilyen városszerkezeti beavatkozást. Szombathelyi építészek - többen is - elérzékenyülve hivatkoznak az 1924-es szabályozási tervre. Milyen előremutató volt, milyen jó lenne, ha megvalósult volna! Nem kritizálni akarom, a maga korában hasznos volt, de közel 100 évvel ezelőtti tapasztalatokra alapozva egy kb. 40 000 lakosú város fejlesztését fogalmazta meg. A mai rohamosan változó világban a rendezési tervek rövidebb életűek.

H. J. Most már nagyjából igen. A kiegyezést követő iparfejlődés és kereskedelmi szolgáltatások a mai belváros területén a lakóházak közé ékelődve alakultak. Gyárak, üzemek is voltak a Fő tér közelében. Például Vas-, Fémipari Vállalat, Cipőgyár, Bőrgyár, Öntöde, Mezőgazdasági Gépgyár és még tovább is sorolható lenne.

14