Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 14.)
Akkori, rosszul szabott öltönyével ellentétben most ruhaszalon kirakatába mutogathatták volna. Sok csecsebecse díszlett a zubbonyán, de nekem a lampasz tetszett leginkább. A valahai egyenruha tervezőnek ezt a nadrág szárára varrt, hosszanti, széles, vörös csíkot létrehozó, elegáns ötletét díjaztam leginkább. Ha felmerült volna bennem, hogy katona szeretnék lenni életem végéig, ennek a csíknak a kedvéért vállaltam volna, de soha nem tapadt meg a fejemben a katonai karrier gondolata. Csak a Bartók Béla népi kollégium őszülő hajú, áldott igazgatója, a vaksi Zempléni hiányzott a tábornoki szobából. Érkezésem utáni napok egyikén magával vitt a megyei pártbizottságra, ahol akkor Szabó István, a későbbi altábornagy volt az első ember. Ügy mutatott be neki, mint kiváló kollégistát, jövőnk zálogát - és írópalántát. Enyhén hályogos szemeit rám emelte a szoba gazdája, de Zemplénihez beszélt.- Gyengén halad a pártépítés a kollégiumban.- A mi speciális helyzetünkben - kezdte volna zavartan Zempléni, de Szabó István közbeszólt:- Nincsen speciális helyzet! A pártot a kollégiumban is építeni kell. Ott is növelni kell a párt befolyását. Hallom, van ott nacionalizmus, narodnyikizmus, alexandria- nizmus. Ez mind van. Azt kell tisztázni, hogy nekünk nevelődik-e ott az ifjúság?- Természetesen Szabó elvtárs, csak hát a mi sajátos pedagógiai...- Nincsen sajátos pedagógia! Maga ott a marxista. Vagy nem? Maga ott a kovász. Hát erjesszen! - Talán humorosnak találta magát, mert mosolygott, de gyorsan szigorúra igazította vonásait. - Az ifjúság nevelése nekünk mindennél fontosabb. A marxista nevelés. Ezért vannak ott maguk. Hányán vannak ott most, akik marxisták? - Nem várta meg a választ, hanem felemelte a hangját - Többen legyenek! Mi segítjük magukat, maguk is segítsék a Pártot. Fájt, hogy durván beszél Zemplénivel. Úgy keltem igazgatóm védelmére, hogy kijelentettem, én is marxista vagyok, pedig még csak egy hete szívom a kollégium levegőjét.- Hová valósi vagy? - kérdezte a bizalmas körökben kisszabónak is becézett ember. Mondtam, hogy Püspökladány. Felhúzta a szemöldökét.- Jártam ott párszor - bólintott. - A mi megyénk része. Könnyen lelkesülök módján, sebesen beszélve, előbbi tájékoztatásomhoz fűztem, hogy emlékszem is Szabó elvtársra, mégpedig 1945. május elsejéről, amikor ott szónokolt a piactéren. Remekül sikerült a gyűlés, aminek én is egyik szervezője voltam a parasztpárt részéről, Dorogi tanító úr politikai inasaként. Minden párt hívei örvendeztek, mert nagy eső esett előző éjjel és ez öröm volt az újonnan földhöz jutott gazdáknak is. Ráadásként a szónoki beszéd a szívekig hatolt. Ámult, hallgatózott, szemét meresztette, majd édesdeden elmosolyodott a megyei titkár.- Szóval, te ott voltál? Parasztpárti voltál? 12
