Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 14.)
az ösztöndíjasnak mondott kínaival, aki szerintem öt világrész első számú spionja, vagy afféle. Arról a jómadárról is áradozott, erről a katonáról is áradozik, de hát miért nekem? Azt hiszi, érdekelnek engem? Amilyen végzetasszonya-figura, valószínűleg tudja, hogy érdekelnek. Tudja a piszok, hogy tombol bennem a féltékenység, noha leplezni próbálom. És micsoda patológiás önhittség, hogy nem csupán a nőt értékeli túl önmagában, hanem valamiféle világállami ügyintéző szerepében is tetszeleg. Micsoda prepotens módon adta elő, hogy énnekem lazító programocskát szervezett ma estére, miközben ő tábornokok nemzetközi armadájával mélyül bele a hadi helyzet elemzésébe! Hm. Több tábornokkal volt énnekem közvetlen munkakapcsolatom, mint azt ez a kis fityfiritty nőcske esetleg képzeli! Amíg 1950 végétől 1953 végéig politikai tisztként dolgoztam a központi katonai lapnál, munkaköri kötelességem része volt különféle tábornokokat felkeresni és az újság számára őket megszólaltatni. Érdekesebb volt ennél, amikor a tábornokok látták szükségét, hogy engem megkeressenek. Egy alkalommal Szabó István altábornagy üzent értem. O volt akkor a személyügyi főcsoportfőnök a seregben. Főszerkesztőnk, Hajduska István alezredes közvetítése útján jutott hozzám a parancs, amely szerint ekkor és ekkor a tábornoknál kell jelentkeznem. Berendelésem célja ismeretlen. Megjegyezte a főszerkesztő, hogy nincs ok aggodalomra, mert ha baj lenne, arról ő is tudna. Láthatóan zavarta, hogy valóban semmit nem tud s ezt leplezni akarván előttem, bátorítón rám kacsintott és jelt adott, hogy távozhatok a szobájából. A Fáik Miksa utcai bejáraton mentem a Honvédelmi Minisztériumba. Hol szorongató, hol magasztos érzések jártak át küldetésem titokzatos volta okán, mégis vi- gyorintottam egyet, amikor az épület homlokzatára pillantottam. Megidézhetően élt emlékezetemben, amit Révai József, a Párt főideológusa mondott arról, hogy az új Honvédelmi Minisztérium bejárata előtt ott van az a skatulya, aminek az égvilágon semmi funkciója nincs, hacsak az nem, hogy nehezebbé teszi a fölötte húzódó emeletsor helyiségeinek világítását. Hasonlóan csípős kritikával illette a Szabad Nép székház új épületét is annak idején, meg általában vitriolosan fogalmazott, ha nem tetszett neki valami. Nagyra tartottam ugyanakkor éles eszét, műveltségét, aminek fényes bizonyítékát adta például a népi irodalomról és kultúráról szóló esszéjében. Sok durvaságot mondott az én szívemnek oly kedves népi kollégiumi mozgalom temetésén, amely temetés azt követően bonyolódott, hogy voltaképpen maga Révai ölte meg a mozgalmat, amit máig nem bocsátottam meg neki, de azt elismertem, hogy színvonalasan átkozódott a ravatal felett. Annyi elégtételt vettem ezért, hogy 1949. április 14-én, a detronizáció száz éves évfordulóján, a debreceni református nagytemplomban rendezett ünnepség magas 9
