Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Útkeresés rendszerváltó időkben (Beszélgetés Gyurácz Ferenccel)

Bük monográfiáját a Kosáry Domokos főszerkesztő nevével fémjelzett „Száz magyar falu könyvesháza” című millenniumi sorozatba. Ennek a sorozatnak a vasi köteteit én szerkesztettem. Majd 2003-ban szántam rá magamat, hogy egy kis kötetbe gyűjt­sem 1981 és 1999 közt írt kritikáim jelentős részét (Kétszűk évtized), s ezzel mintegy le is zárjam szerény, de határozott irodalomkritikusi munkásságomat.- Miért ment el az Életünktől? 1994 óta a Vasi Szemle főszerkesztője. Milyen új lehe­tőségeket kínált, kínál ez a folyóirat?- Részben az imént említettek miatt mentem el. Az Esterházyék nemzedéke után következők irodalma még kevésbé kötött le, s nem láttam csoportot, vonulatot, ten­denciává összeálló törekvést - legföljebb egy-egy magányos alkotót -, amelyekhez akár kritikusként, akár egy némileg egyébként is súlyát veszítő folyóirat beosztott szerkesztőjeként társulnom érdemes volna. Tudom, hogy mások, számomra rokon­szenves elveket valló kritikusok változatlan szorgalommal tették tovább a dolgukat, és az ő szívós munkájuk is benne van abban, hogy ma már mintha lenne kigázolás a „paradigmaváltás” posványából - de az én érdeklődésem foka ehhez a kitartáshoz nem volt elegendő. Ezért amikor 1994-ben nemcsak az Életünk főszerkesztői posztjára írt ki pályá­zatot a Vas megyei önkormányzat, hanem az ekkor önálló intézménnyé alakítani kí­vánt Vasi Szemléivé is, beadtam, és versenytárs nélkül meg is nyertem a pályázatot. Elég jól ismertem már ezt az 1933-ban alapított folyóiratot, mert muzeológus ko­romban írtam egy életrajzi esszéféleséget (az Életünk be) az egyik legrokonszenvesebb vidéki értelmiségiről, az „ezerszárnyú emberről”, a sokoldalú Pável Ágostonról, aki 1944-ig szerkesztette. O példája a vidékiség miatt nem siránkozó, hanem azt előnyére változtató szellemi embernek. Egyik legfontosabb fegyverténye a Vasi Szemle volt, amelynek általa megfogalmazott és főképpen alkalmazott alapelvei ma is érvényesek: teret adni bármely tudományág (kivált a történeti tudományok) Vas megyével vagy környezetével foglalkozó, tudományos hitelességgel, de elég jól érthető nyelven meg­fogalmazott értekezéseinek, széles merítésű szemle-rovattal, nem zárkózva el teljesen az esszéisztikus írásoktól sem. Távol áll tőlem, hogy Pávelhez hasonlítsam magam, de mindig igyekeztem túltekinteni a szűkebb szakmá(i)m keretein, s ezért nagy kedv­vel fogtam a folyóirat külső-belső megújításához. Úgy érzem, buzgalmam az ezred­forduló tájára érett be, akkor volt legérdekesebb a Szemle, előfizetőinek száma is akkor ért a csúcsra.- Mi volt a célja a Magyar Nyugat Könyvkiadó létrehozásával 2004-ben?- Szerettem volna egy olyan regionális könyvkiadót létrehozni, amely társ-intézmé­nye lehet az általam szerkesztett folyóiratnak, de még szabadabb terepet nyújt az el­képzeléseim megvalósításához. Minden külső elvárás nélkül azt és úgy jelenteti meg, amit és ahogy én azt szeretném. Ez többnyire sikerül, de hozzá kell tenni, hogy na­98

Next

/
Oldalképek
Tartalom