Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Útkeresés rendszerváltó időkben (Beszélgetés Gyurácz Ferenccel)

gyón sokan támogatnak benne. Nélkülük nem sikerülne. A kiadó túlnyomórészt történeti érdeklődésű, tájékozódásunk krónikus hiányait igyekszik eltüntetni, akkor is, ha szépirodalomról van szó (lásd az évtizedekig, sőt még ma is megbélyegzett Rákosi Jenő két értékes könyvét vagy az 1951-ben, 23 éves korában mártíriumot szenvedett szombathelyi Marók Leó zsengéit), akkor is, ha történelemről (példaként Botlik József alapvető Őrvidék-könyveit említem), akkor is, ha képzőművészetről vagy orvostörténetről, de akkor is, ha például szakácskönyvről. A sikeresen terjesztett reklám-mondat szerint egyébként ez „Közép-Európa legnagyobb falusi könyvkiadója” - ám ez körülbelül olyan viszonyban van az igazsággal, mint a reklám-szlogenek általában. Úgyhogy jó reklám-szlogen.- Visszatekintve hogy látja az utóbbi 18 (vagy akár az utóbbi 23) évet?- A szűkebb értelemben vett, eddigi személyes életemet tekintve elégedett vagyok, mert régóta azt az elvet vallom, hogy nem az a fontos, hogy könnyű legyen, hanem hogy bírjam. Sajnos azonban éppen az elmúlt mintegy két évtized eredményeképpen a földgolyó, s benne Európa nem lett sem biztonságosabb, sem fölemelőbb hely. A haladás korszaka minden valószínűség szerint véget ért, de még sok baj származik majd abból, hogy ezt az ember egyszerűen nem képes tudomásul venni, s újabb kataklizmák leckéje nélkül nem hajlik rá, hogy visszatérjen ontológiai helyére, az Isten gyermekségébe. S ami bennünket, közel egy évszázada sorsüldözött magyarokat illet, a száraz tényekkel jellemezhető helyzetünk bizony a szétszóródás gyorsuló folyamatát jelzi. De nemcsak a személy, hanem a nemzet sorsa és kilátásai sem írhatók le pusztán racionálisan. Úgyhogy reménykedem. Ehhez azonban nem elég irodalmunkra néznem, nem elég a Vasi Szemle vagy a könyvkiadónk által felhalmozott kulturális eredményekre sem. Ehhez be kell hozni a látókörömbe Szent István királyt és a magyar történelem misztériumát, Mindszentyt és a magyar nép mélyéről való őseimet, vagy akár Böjté Csaba testvér hétköznapi példáját is. De ki tudja, talán az is lehet, hogy épp a Magyarok Nagyasszonya lesz a kulcsa a világokon átnyúló, beláthatatlan sorsképletnek. („Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes” - idézte gyakran a sültrealista Veres Péter is, s ma, amidőn minden érzékeny idegrendszer és minden nyitott intellektus foghatja a jeleket a bűn és a szenvedés egeket hasogató jelenlétéről, a történelem falainak diabolikus ostromáról, balgaság volna mereven kirekeszteni a lehetőségek köréből mindazt a jótékony segítséget, melyért a Létezésben nálunk otthonosabb, s ezért a lényeges dolgokban alkalmasint okosabb egykori nemzedékek, áldott elődeink imádkoztak.)- Főszerkesztőként milyen jövőt remél a Vasi Szemlének, az Életünknek? Milyen feladatot, szerepet kaphatnak még, ha kaphatnak ma e folyóiratok - miért lehet szükséges megtartásuk a helyi társadalom számára?

99