Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)
az Életünk bele is fáradt e küzdelmekbe. Hogy rutinszerűen működik és nem tud megújulni - lassan elveszti korábbi orientáló szerepét. Mindeközben 1994-ben hívtak a Kortanhoz, azzal a csábító felkiáltással, hogy olyan jó közösség van ott, mint a régi Mozgó Világnál. Azonnal igent mondtam. A személyes életem is könnyebb lett ezzel, mert többet tudtam együtt lenni feleségemmel, Mátis Líviával, és már nemcsak Hetyén, hanem Budapesten is. így Szombathellyel fokozatosan elvesztettem az élő kapcsolatot.- Mondana egy példát arra, hogy a korábbi ideológiai, politikai helyzetből milyen személyes emléke van, amitfeldolgozott és irodalommá lett?- Az inkább színes, mintsem átfogóan értelmező szituációk közül talán egyet felemlíthetek. Az egykori Vas megyei ideológiai titkárnak alkalomadtán, de én azt gondolom, rendszeresen jelezték a különböző források, súgások, jelentgetések, olykor szabályos feljelentések, miféle káros írások jelennek meg az Életünk ben. Egy ilyen esetben meglepő módon a velünk különben szolidáris ideológiai titkár (nem él már) hivatalból megbízott valakit (szegény, ő sem él már), beszélgessen el velünk, tájékoztasson, sőt világosítsa meg gyarló elménket a jó és hasznos vers mibenlétéről. Mondaná el nekünk, szerkesztőknek, miben is áll a vers poézise, s milyennek kell lennie a szép magyar versnek. Különösen a versek, a szövegroncsolásos képversek, az abszurd és nonszensz és ironikus szerepversek csapták ki rendszeresen a biztosítékot - emlékszem, egyszer Gyurkovits Tibor Hülyék hülyéje című frivol versének tartalmi ösz- szefüggésrendszere okozott döbbent megrökönyödést, de azt is túléltük. Szóval ennek a szegény pártmunkatársnak kellett volna poétikai és nem politikai fejtágítót tartania a jó vers mibenlétéről - Petének, Láng Gusztávnak és nekem. A röhejes beszélgetés persze rögtön joviális poharazgatásba fulladt. A személyes részre pedig talán annyit, hogy az Eldorádó című regényem 1988-ban jelent meg és szerepel benne egy diáklap; formailag is beletördelve, beléapplikálva a könyvbe. Ennek a diáklapnak van ott egy tételmondata, amely így hangzik: Az irodalom ma az alábbi két témával nem foglalkozhat: irodalom és história. És ezután a kifejtés helyén öt teljesen üres oldal következik a könyvben, de mind az öt lap egy vastag fekete átlós vonallal van húzva, amelyen ez a felirat díszeleg: censurat (cenzúráit). 1984-ben adtam be a kéziratomat- egyebek közt ezt a részt is ki kellett volna húzni. De mivel az ötletet egészen szerethető kis bon mot-nak tartottam, igyekeztem ragaszkodni hozzá. Végül is nem vették ki, a Magvető engedte és a narancssárga JAK-füzetekben meg is jelent - igaz, hosszú elfekvés után, csak 1988-ban. Persze már a JAK-sorozat léte önmagában is problematikus volt.- Az Eldorádó 2009-ben második kiadásban is megjelent. Milyen volt a fogadtatása?- Csapody Miklós sokat írt erről a könyvről, többek közt feloldotta a regény valóságos spiclijeinek pedigréjét; és ő volt a JAK füzetsorozat szerkesztője is korábban. Két komoly 75
