Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 14.)

Vannak, akik már csak ide vonulhattak el.

Gyerekkoromban a fejfájás is csak úri betegségnek számított, nem illett parasztnak olyasmire figyelni. Valódi és nagy betegség volt az, amihez orvost hívtak. De kórházba?

És most kórházi kezelésen van ez a sok girbegurba, ringy-rongy gúnyás, őszülő fejű emberi roncs. Minden addig megismert forrásból azt tanultam, hogy a parasztok jelképes lények, és jelkép-voltuk szerint kenyeret adnak az országnak, dalokat, meséket, regényeket írnak róluk, festményeket festenek róluk, szobrokat faragnak hazáért harcban elesett hőseikről, és azokat közterekre állítják, politikai pártok és politikai egyházak versenyeznek értük - és most új keletű függőségek áldozataiként várják sorsuk alakulását egy tébolydában.

Lehet, hogy van közöttük, akit én agitáltam be a termelőszövetkezetbe ?

Nem vettem észre ismerőst, de úgy véltem, valamennyien a rokonaim.

Elhatároztam, hogy erről az élményemről is beszámolok a burgaszi tengerésztiszteknek.

„Amikor én most itt, a burgaszi tiszti klubban önökhöz szólok, megköszönve szíves meghívásukat...”

Ámbár előbb meg kell érdeklődnöm, hogy létezik-e Bulgáriában erőszakos tée- szesítés?

Inkább arról kellene beszélnem, hogy a szocialista politika izommozgása új inspirációt kapott, amikor 1956 júniusában három hétig Moszkvában látták vendégül Titót, akit korábban az a vád ért, hogy az imperialistákkal cimboráit.

„Tito marsall viselt dolgairól én is írogattam, tisztelt vendéglátóim és kollegáim, valamint másokkal írattam, abból következően, hogy a hadsereg központi lapjánál a

5