Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)

lódi 1956-ról? Vagy Bibó Istvánról és Bibó Istvántól. Hogy mi jelent meg az Új Látóhatárban és különböző igen fontos könyvekben. (Több olyan esetről tudok, hogy valaki barátom két hétig a lábát sem tette ki egy elsötétített londoni lakásból, helyette éjjel-nappal tiltott irodalmat olvasott.) Én Németországban és Hollandiában jártam, de mélyebb kapcsolataim akkoriban nem nagyon voltak, így az engem leginkább izgató kérdésben csak parciális jellegű dolgokhoz jutottam hozzá. Amszterdamban a hollandiai Mikes Kelemen Kör akkori vezetőjét, Kibédi Varga Áront kerestem meg, ő persze nem volt otthon, nyaralt valahol, csak később tudta valakivel beküldeni az országba a saját verses köteteit és a Mikes Kör szabadszellemű kiadványait. Mindenféle nyugaton megjelent magyar nyelvű anyag lényegében csempészáru volt, s ameny- nyiben a határon megtalálták, el is vették. Tudok róla, hogy egy irodalomtörténészt egyszer levetkőztettek, másoknak az autóját szedték szét. De működött az Életünk későbbi szerzőjének, a Bécsben élt Szépfalusi István lakásán az a szolgáltatás, hogy aki a Bornemissza Társaságot felkeresi, az nyugati magyar nyelvű kiadványokhoz juthatott hozzá, itt elsősorban vallási-teológiai jellegű könyvekhez. Virágzott - ahogy Weöres Sándor találóan nevezte - a „szellemi szeszcsempészet”.- Az Életünk szerkesztősége Éorgó közi épületéből kialakítandó Ön álmodta meg a Művészetek Házát, amely meg is valósult, de az Életünk nélkül. Miért kellett onnan kiköltözni?- Ez már 1990 utáni történet. ’90-től, rögtön az első szabad önkormányzati választások után külsős tagja lettem a szombathelyi kulturális bizottságnak és ott javasoltam a Művészetek Házának szombathelyi megalapítását. Egyébként akkoriban Pécsett is működött egy ilyen jóhírű kulturális intézmény - ám ahogyan az efféle gründolási ötletekkel lenni szokott, mindenkinek tetszik, aztán hosszú csend, majd jó pár év folyik el a tervezgetéssel, majd az „intézményesüléssel”. S mire megvalósult, ugyan nem egészen abban a formában ahogyan én eredetileg elképzeltem, vagyis egy teljesen nyitott ház formájában, kiállítótérrel, könyvesbolttal egybekötve és közvetlen átjárással, nem kissé arisztokratikusan szeparálva az utca forgatagától; szóval miután nagy nehezen megvalósult, én már nem dolgoztam Szombathelyen. És megvalósítói, számomra mindmáig érthetetlen módon a régiót átfogó egyetlen szellemi műhelyt, az Életünket ki is penderítették onnét. Ezt a gesztust ma is erősen helytelenítem - de a szervezés körüli csetepatékban s főképp az alapítás körülményeit behálózó politikai- személyi összefüggésekben és küzdelmekben én már nem vettem részt.- 1994-ben elment az Életünktől. Miért?- 1990 után, sok egyéb változás mellett, lényegében egy újfajta irodalmi struktúra és folyóiratrendszer alakult ki. Végre különböző ideológiák és szabad irányzatok mellett új folyóiratok alakulhattak, mint például a Hitel vagy a Holmi. Ám az irodalmat is szép lassan megnyomorították a politikai pártküzdések és úgy érzékeltem,

74