Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)
3 Kerti tagozat életfedezettel (BESZÉLGETŐTÁRS MERKLIN TÍMEA) „ Van hát remény, uraim, noha mi alig tehetünk róla.” (A. L.) Ambrus Lajos József Attila-díjas író, szerkesztő 1950-ben született és az Alföldről érkezett a pannon tájba. Erős Vas megyei kötődését az ihletadó hetyei lugas és kert táplálja- kétlaki életet él: Budapest és Egyházashetye közt ingázik. Körülötte az a mítosz épült fel az utóbbi két évtizedben, hogy ő mintegy a költő Berzsenyi Dániel „helytartója”. íróként is belülről éli át Berzsenyit - létmódjával hitelesíti az írásait. A kultusz fenntartásáért, írói tevékenységéért 2010-ben megkapta a Vas megyei önkormányzat művészeti díját, a Berzsenyi-díjat. Ambrus Lajos 1983-1994 között dolgozott az Életünk folyóiratnál, 1987-től a lap főszerkesztő-helyettese volt. 1994-től a Kortárs munkatársa, 2010. január 1-tőlfőszerkesztője.- Gyuláról, Szegedről érkezett szombathelyi kitérővel Egyházashetyére. Hogyan lett egy alföldi református emberből „pannon” emberi- Ehhez a szellemi „átváltozáshoz” talán leginkább az szükségeltetik, hogy az ember képes legyen befogadni olyan értékeket - s közben azonosulni velük—, amelyek önmeghatározásunkban lényegesek. A tájban önmagát kereső és megtaláló szellem fontosságát mindig is sokra tartottam s emellett Kemenesalja bizonyos mértékig még emlékeztet is az Alföldre. Első látásra geográfiájánál fogva is, leszámítva a Ság hegyet és a Kissomlyót, a csodás bazalthegyeket, ez is sík, alföldi jellegű vidék, történelmileg bezárkózó élettel. Olyan klasszikus magyar táj, ahol az emberek szellemi és egzisztenciális önellátásra rendezkedtek be - maga az élet is, a gazdaság is, a művészet is ezen a vékony, patriarchális életrenden alapult. És az sem véletlen, hogy ez a Kemenesalja két olyan nagyságú írót adott a magyar irodalomnak, mint amilyen Berzsenyi Dániel és Weöres Sándor voltak. Mindkét család a legtisztább kemenesaljai hagyományokat hordozta mind életvezetésben, mind gazdaságban, mind kultúrában. Ezt a különlegesnek is mondható életeszményt talán épp Hamvas Béla jellemezte legérzékenyebben az Ót géniuszban, midőn a legvonzóbb tájak egyikeként festi le Kemenesalját. Ráadásul, ha ezt a földrajzi gondolkodást tovább hosszabbítjuk, ha periférikusán is, de ide tartozik Nagy László Somló melletti Felső-Iszkáza is. És hát rögtön idevág egy kis észrevételem is, mely szerint életvágyában ez a Kemenesalja, perifériális helyzetéből fakadóan is, nem igazán Vas megye, ám ugyanakkor nem is Veszprém megye. Hát akkor mi a csoda? Talán egy olyan, a mi közigazgatási rendszereinknek fittyet hányó gazdasági-táj földrajzi egység, amely a Marcal mentén organikusan alakult ki. E tájegység, amely tehát átnyúlik két mai megyén is, a 66
