Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)
Vas megyei történetéhez 8. Négy megye összefogása lz írAcsoport (eiszámolásával automatikusan megszűnt az írók szervezett összefogása s ezzel együtt a romkerti helyiségük, hasznos „műhelyük”. A megyei pártbizottság és a megyei tanács több kísérletet tett az összefogás valamilyen formájának megteremtésére, de sem ez, sem pedig az összejövetelek helyének állandósítása nem járt eredménnyel. A „Vas Népe" szerkesztőségi helyirége, majd a Hazafias Népfront klubja csak a ritkuló találkozások alkalmait biz^ tosította, az alkotásokat segítő légkör, a nélkülözhetetlen műhelymunka, egyikben sem tudott kialakulni. Az írók találkozásai ismét esetlegesek és leszűkültek lettek. A Zeneiskolában létrehozott „Művérzklub”, mely az írókat, a zenészeket és a képzőművészeket próbálta tömöríteni, reménykeltőén kezdte működését, de tartósan — elhelyezése folytán — csak a zenészeket vonzotta. Az írószövetséget 1959- ben újjáalakították. Az új elvek alapján szervezett vidéki csoportok közül Szombathely kimaradt. Az illetékesek tudták, hogy a törés határát, az irodalmi élet sorvadását mindenképpen el kell kerülni, ezért már a hatvanas évek elején kezdték keresni a hagyomány valamilyen folytatását: antológiák kiadása feltételeinek megteremtését. Szombathely irodalmi múltja, nem különben a „Népünk”, az „őrség", a „Vasi élet és irodalom", az „Ez történt" kiadványok súlya, értéke természetersé tette, hogy az írószövetség által is szorgalmazott Nyugatdunántúli megjelenési fórum itt szerkesztődjön, lásson napvilágot. A Simon István irószövetségi titkár személyes fáradozásai eredményeképp négy megye — Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Zala — között létre jött megállapodás 1962- ben teremtette meg az „Életünk" elindításának feltételeit. A főszerkesztői teendőkkel megbízott Palkó István nagy szerkesztői gyakorlattal és tapasztalattal kezdte meg az egyelőre antológiaként megjelenő kötet összeállítását. A négy megyéből megszervezett szerkesztői bizottság — Bánhi- di Tibor, Éri István, Farkas Imre, Horváth János, Kuntár Lajos (technikai szerk.), Lázár Tibor, Vágvölgyi László, Z. Szabó László — igen bő választékból véglegesíthette az első kötet írásait. A Barabás László címlapjával útjára indított „Eleiünk” 1963 tavaszán megjelent első kötete szerkesztői bevezetője hangsúlyozza: az antológia-sorozatban t,Győr-Sopron, Vas, Veszprém éf Zala megyék kívánják a területeiken élő és működő írók, képzőművészek, művészet- és irodalomtudományi szakírók munkáinak rendszeres megjelentetését biztosítani”. I tiz iv terjedelmit első kötet a négy megyéből 33 író ér 6 képzőművész alkotását adja az olvasó kezébe. A lírát és a szépprózát tanulmányok és közlemények egészítik ki. A kötet iránt nagy volt a várakozás a kiadást vállaló megyékben, érthető tehát, hogy a „Kisalföld", a „Vas Népe", a „Napló" és a „Zalai Hírlap" bőven közöl ismertetőket, híreket róla. A vidéki testvér lapok közül a „Napjaink” az „Alföld" és a „Jelenkor" regíti elemző kritikájával elsőnek a szerkesztői munkát. Palkó István és szerkesztőtársai egyébként, már a második kötet után próbálják megtudni kiadványuk fogadtatását, az írások visszhangját. Az első alkalmat erre a Veszprém megyei * Tanács Művelődésügyi Osztálya szervezi meg: 1963. augusztus 31-re Balatontfüredre hívja a társult megyék illetékeseit, az Írószövetség képviselőjét, több folyóirat szerkesztőjét s természetesen az „Életünk" . szerkesztő bizottságát. Az E. Fehér Pál kritikus vitaindítójában és a felszólalásokban elhangzott észrevételek, javaslatok segítik a további munkát, a megkezdett út folytatását. A megbeszélés alkalmából irodalmi estre is sor kerül. A nagy számú közönség az első két kötetben megjelent Írásokból hall szemelvényeket előadóművészek tolmácsolásával. A harmadik kötet felemelt terjedelemben (15,5 ív) lót napvilágot. A megnövelt oldalszám a „Hazai jegyzetek” és a „Szemle” rovatok indítását és nagyobb lélegzetű tanulmányok közlését is lehetővé teszi. lz első ív szerkesztési módja eredményesnek mutatkozik, így gyakorlattá válik. A főszerkesztő minden kötet összeállításába tevékenyen bevonja a bizottság tagjait, mégpedig olyan formában, hogy a munka-értekezleteket esetenként már- más megyében tartják. Az alkalmakat az olvasókkal történő találkozásokra is felhasználják, így az „Életünk- estek” mind a négy megyében rendszeressé válnak. Az antológia-sorozat népszerűsége, olvasói tábora — a terjesztés elégtelensége miatt — lassan növekszik, pedig a négy megyében élő alkotók sora egyre bővül, s a tájból indult és vele szoros kapcsolatot tartó írók, képzőművészek is szinte valameny- nylen megtalálják az utat az „Életünk”-hoz. Az újságok, folyóiratok irmertetői sokasodnak és egyre érté- kelőbb — dicsérő és elmarasztaló — hangvételűek. A „Zalai Hírlapiban Takács István 1964. február 2án az elismerő szavak melleit annak a véleményének is hangot ad, hogy néhány írás nem üti meg a kiadvány általános színvonalát. Krirtó Nagy István budapesti szerkesztő a „Vas Népe" 1964. február 16-i számában teszi közzé az első évfolyam átfogó értékelését. A műfajonkénti alapos elemzése végén megállapítja: „az Életünk három rzámát szocialista kultúránk 1963- as mérlegén mint jelentős nyereséget, gazdagodást kell elkönyvelnünk”. Tüskés Tibor a „Dunántúli Napló~- ban (1965. február 7.) kifejti, hogy az „Életünk" arról a tájról hoz üzenetet, „amely ma is példaadó buzgósággal munkálkodik a szellemi értékek összefogásán, a vidék kulturális felemelésén, s harcol a színvonaltalanság, a köldöknéző provincializmus ellen. Jó érzés ezért ennek az antológiának az új számát forgatni, melynek anyagában, szerkesztésében egy jövendő folyóirat igényét veheti észre az olvasó.” lz „Életünk” indulása első éveiben jogi státusát tekintve antológia volt. Ez a körülmény nagyban megnehezítette a szerkesztését és kiadását: számonként kellett engedélyeztetni, az eladását megszervezni s lebonyolítani. Az antológia-jelleg ellenére az évenkénti három kötet folyóirat-követelménnyel készült, rendszeresen megjelent s kialakult a szerkezeti felépitére, a rovatok rendje. A szerkesztőség nagy szorgalommal gyűjtögette és szigorú mércével válogatta a közlendő írásokat. A színvonal tartása érdekében nem lehetett arányosan helyet báz3c*zta=i minden számban az egyes megyék, alkotóinak. így hamar akadtak, akik mellőzést, megyéjük háttérbe szorítását emlegették. ezzel nehezítették a szerkesztés tj, lazították a megyek példás összefogását Kantár Lmja Vas Népe, 1982. II. 27.
