Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)
Alkotó viták az Életünkről Különös képződmény A csütörtökön lezajlott szombathelyi vitában hangzott el a „különös képződmény” kifejezés az Életünk című nyugat-dunántúli folyóirat jellegéről. Gondjainak zöme is ebből a különös helyzetből és jellegből fakad. Régebbi folyóirataink — Kortárs, Üf írás, vagy a vidékiek közül az Alföld — egy-egy Intézmény, szervezet, szövetség tulajdona, kiadványa, a kecskeméti Forrás pedig egyetlen megye folyóttá Az Életünk már antológia korszakában négy megye közös vállalkozása volt, folyóirattá válása Idejében Fejér megye csatlakozott a nyugat-dunántúliakhoz. öt megye területén élő Írók vallják magukénak — más kérdés: melyik lró milyen mértékben —, s öt megye művelődésügyi költség vetésében szakítottak anyagi kereset az Életünk támogatására, illetve a folyóirat nyomdaköltségeire a szerkesztésre, a honoráriumokra. Amíg tehát a többi irodalmi folyóirat egy kézben van, s többnyire ■gyeneságú leszármazottja valamely előző folyóiratnak (Csillag—Kortárs, Űj Hang—Oj Írás. Dunántúl—Jelenkor ■tb), addig Szombathelyen egy gyűjteményes kiadvány örökségére, azt részben átvéve, részben elvetve kellett új Irodalmi fórumot teremteni, e fórumra jótollú szerzőket, « szerzőknek olvasókat toborozni, közben az új folyóirat «■erkesztésenek gyakorlati műhelygondjait megoldani. Nem .lebecsülendő feladat, pedig ezzel még csak a legsürgősebb Yveendőket jeleztük. B Ki a körből! A csütörtöki vita — erről röviden beszámoltunk !«■■ónkban — diplomáciai nyelven szólva nyílt ét őszinte ■Mjkörben zajlott. Sem az Írószövetség és a minisztérium, ■jaem pedig a szerkesztőség képviselői nem kendőzték a ■hibákat, különösen rokonszenves volt a jelenlevőkhöz szóló Ktcretlen bírálat. Minden elemzés, kritika, javaslat hátte- Krben a segítő szándékot, az Életünk sorsa iránti felelöt- érezhettük. A sok javaslat közül érdemes kiemelni ■éhányat, ezek közt is elsőként a sürgető igényt: kilépni nyugat-dunántúli „végvár” falai mögül s mielőbb be- t«>csolódni az ország irodalmi életének sodró áramlásaiba. Eddig is törekedett erre a bekapcsolódásra az Életünk, de Etadmáig csak részleges sikernél. A felzárkózás, a „kitö- figfs a karámból" ugyanis nemcsak azon múlik, sikerül-e Küegnyerni neves íróinkat: Illyést, Németh Lászlót. Weöres ■Itndort és másokat az Életünk számára. Sok múlik a fo- Koirat kritikai munkásságán, a „beleszólási fog" gyakor- ■nn. az országos vitákban való részvétel rendszerességén, ■fafcrmíly szép novellák, versek, regényrészietek látnak Böcndafestéket az Életünkben, ha hiányzik a találó és m/imtszehangzó kritika, kissé visszhang nélküli marad az ■»ebként rokonszenves szépirodalmi termés is Olyan kri- Hjrís; hang. amilyen például a Faragó Vilmosé az Élet és ■üdalom hasábjain, nagyon hiányzik az Életünkből. Faragó ■vígjára akkor is oda kell figyelnünk, amikor mondani- ■oioja egyes részleteivel nem értünk egyet, amikor vitatkoz- ftfe-k vele. Vagy másik példát — ugyancsak az ÉS hasáb- Erol — a Hámot György-féle finom Irónia hangja, amely. met a szigor és a szeretet, a könnyed báj és a súlyos Kreolatok különös-vonzó ötvöz.ete csillog. A Jól meg- ■hipozott kritika kellően éles lehet ahhoz, hogy utat vág- Kt az olvasóhoz, s az irodalmi közvéleményhez, más kri- Esaokhoz, írókhoz, és folyóiratokhoz S ami tán még Ksel is fontosabb: a megalapozott kritika elvszerűbb le- Kl mint például a benyomásokra épített bírálat, s Jobban ■aigálja az olvasók tájékozódását, a marxista szemlélet ^egyesítését. B Riport vagy szociológia? Kezdettől fogva tudatosan erősíti és bővíti SzülOfBU dünk című rovatát az Életünk. Az itt megjelent riportok és — kevesebb számú — szociográfiák kettős értelemben is segítik a folyóiratot a már említett „kitörésben”. 1. Más országrészek problémáira is ráirányítják az olvasó figyelmét; 2. nyupaí-dunáníúii társadalmi gondokat tárnak az ország közvéleménye elé. Ez utóbbi persze csak akkor érvényes, ha a folyóirat minél nagyobb példányszámban kelendő Budapesten, Pécsett. Szegeden. Debrecenben, Miskolcon és másutt is. (Ez viszont terjesztési és reklámügy, ami ugyancsak megérne egy „misét”, de ezúttal mellőznünk kell kifejtését e cikk kereteiben.) A riportok és szociográfiák. szóljanak bár vasi. győri, veszprémi, zalai gondokról, csak akkor fogják meg" az olvasót, ha elég mélyre nyúlnak a társadalmi élet sűrűjében, ha érvel elég súlyosak, ha az írás elég színvonalas, közérthető stb. S az sem közömbös. hogy ezek a riportok mennyire vágnak gazdasági, politikai teendőink mai és holnapi sorrendjébe, mit Jeleznek előre, mire hívják fel a figyelmet, vagyis mennyire közügy a riport tárgya. Győr nagyipara és nagyvárossá fejlesztése például éppoly fontos, mint Szombathely felzárkózása, Székesfehérvár történelmi hagyományai és rohamos ipari fellendülése, a veszprémi egyetem, a szombathelyi képző, a zalai olaj, hogy csak néhányat említsünk (ismét) a megírható és megírandó témákból. Ezek javarésze viszont nem közelíthető meg többé a hagyományoe leírószemlélődő riport módszerével, sokkal inkább a stociográ- fikus vagy éppen a szociológiai elmélyültséggel. Magvas és súlyos szociográfiák mellett természetesen helvet kaphatnak az oldottabb stílusú esetleg lírai hangnemben vagy a hagyományos leíró riport eszközeivel készült írások tájakról, emberekről, városokról, kisebb településeinkről. □ Rotálok és kölőnszóm Vitatható, hogy a fiatal költőknek, prózaíróknak nyta- son-e külön rovatot az Életünk. Mellette legalább annyi az érv, mint ellene. Ez a szerkesztők dolga. De az olvasó joggal elvárhatja, hogy az új arcokat, új neveket — esetleg néhány soros bemutatkozás keretében, mint mái folyóiratok fülszövegén — megismerhesse. Vidéki folyóirat lévén ez a gond, a fiatalok támogatása és Irodalmi bemutatása kétszeresen fontos a szombathelyi Életünk számár«. Az a javaslat is megszívlelendő, hogy időnként különsxá- mot adjon ki az Életünk, s hogy erre kitűnő alkalom le« a szombathelyi néprajzi tanácskozás. Elképzelhető, hogy gazdag néprajzi anyag, egyebek közt vitaanyag is beáram- llk az Életünk hasábjaira, ezen keresztül az Irodalmi közvéleménybe. s visszhangot kelt Nyugat-Dunántúl ha'-árain — esetleg az országhatárokon — kívül La. A folyóirat körüli vita témái közül csak néhányat ragadtunk ki, jelezve, hogy fontos irodalmi, művelődéspolitikai ügyről van szó. Nem lenne teljes a kép, ha a sürgős teendők mellett nem említenénk meg néhány szóban a vitázók egyetértését abban, hogy a kezdeti gondok ét út- keresés közben több értékes kezdeményezés, szerkesztői ötlet gazdagította az Életünket. Különösen vonatkozik ez a képzőművészeti rovatra, a más népek Irodalmával foglalkozó írások egy részére, valamint fordításokra. Jó jel mindegyik, mert arra vall. hogy a folyóirat tudatosan keresi saját, másoktól különböző arculatát Bertalan Lajos Vas Népe. 1970. XI. 15.
