Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)
tem venni egy körtét majd egy őszibarackot is. Arra emlékszem még, hogy szóba hozták Kodolányi János nevét s beszéltek ’a Szilágyiról’, közös gimnáziumukról is. Azt is mondta Tamási Áron, hogy hétvégére itt lesz a felesége, ’Aliszka’ is” - írja a Tamási Áron emlékkönyvben Tasnádi Gábor. 1964: (Füredről jövet) „Jókedvű társalgás közepette megállt a vonat. Kitekintettünk: Balatonalmádi! - Áron! - szólalt meg Baránszky Laci bácsi, és Jékely Zoltán rögtön átvette tőle a szót. - Néhány évvel ezelőtt, egy visegrádi flekken-esten Tamá- si Áron sziporkázott - mesélte Jékely...” - olvashatjuk ugyanott. 1965 nyarán a hűvösvölgyi baráti esten „...Derűs, bizakodó volt ekkor Tamási Áron. Miután már formailag is elvált Aliztól, nősülésre gondolt. ’Ha újra házasodom, a pozsonyi keresztlányomat veszem feleségül’ - jelentette ki”, idézi az Emlékkönyv. Arday Géza Az Isten penészes fia: Tamási Áron című cikkében a világhálón emlegeti: „Féja Géza a Hazai Tükör utószavában írja, hogy ’Madár Vince arcán olykor átütnek Ábel, illetve Tamási Áron vonásai. Szerelmében, Zizinában pedig azonnal harmadik feleségére, Basilides Alizra ismerünk, aki a néma esztendő idején melegségben és hűségben sohasem fogyatkozó társa volt.’ Azt is megállapíthatjuk, hogy feleségei közül Magdó (Salgó) mellett egyedül Aliszka (Basilides Aliz) vonult be a müveibe. A legszemléletesebb példa erre a Bodoru című elbeszélése... Aliszka újból megházasodott és gyermeket szült. Amikor ezt Tamási megtudta, egészen elkomo- rodott, hiszen annak idején azért vette el a tőle jóval fiatalabb lányt, mert gyermeket remélt tőle.” Tímár Máté az Emlékkönyvben szól róla: 1966 májusában a halálos ágyán fekvő Tamási kérdezte Ágota asszonytól, „’Aliszka miért nem látogat meg? Nem tudná, hogy a Kútvölgyiben gyengélkedünk?’. Amire a nej mellett lábatlankodó anyósa felelt: ’Úgy hallottam, hogy szép gyermeket szült tegnapelőtt!’. Jóhiszemű mentségül szánta a Boldogasszony ágyát. Áron azonban teljességgel beléhervadott... Hiszen ezt a maturandus leánykát azért vette feleségül, szinte az iskolapadból, mivel gyermeket remélt tőle”. „Június 2-án, a Farkasréti temető középső ravatalozójában sokan köszöntünk el Tamási Árontól. Arca a ravatalon időtlennek tűnt, vonásai kisimultak. Közvetlenül a koporsó mellett ott állt a négy testvér, az egyik unokaöcs, Lepedus Béla, aki Mikó- újfaluból érkezett, néhány rokon Brassóból, az özvegy, Basilides Sándor festőművész, Aliz édesapja, Nagy László, Féja Géza...” - írja Tasnádi 1997-ben. (Basilides Sándor festőművész, Aliz édesapja után Almádiban az evangélikus templom oltárképe maradt. 1953-ban ő rajzolta Tamási Áron Rendes feltámadás című művének diaváltozatát.) Titok, mennyi titok... Véletlen akadtam az almádi Tamási-nyomra! Az új ingatlantulajdonos a Bajcsy-Zsilinszky úton régi házát alaposan átépítve regéli, hogy a ház eredetileg a Basilideséké volt, a földhivatali papírok szerint egy ideig Tamási Ároné, s ő tervezte (székely ezermesterként?) a ház egykori átépítését. A festő (az édesapa s leánya?) műterme délre nézett, hogy a nap mindig besüssön. A házat Aliz unokájától vette; a család azért adott túl az almádi nyaralón, mert fölújításra várt, ahogy a szabadi házuk is, és inkább az utóbbit tétették rendbe. Az új tulajdonosra egyedül a tornác Madonnája maradt... Aliz? 80 felé is igen jól néz ki! Budán él. 46