Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 12.)
Mintha aludna, vagy nem figyelne. Különben mai találkozásunk első percétől morcos, splines, akárcsak az este utolsó perceiben volt. Mi a baja? Áradoztam reggel az eleganciájáról általában, külön az addig nem látott ruhájáról, hogy mennyire illik hozzá. Megtapintottam karján a ruha anyagát, igazgattam a ráncokat a vállánál, de nem jegyezte máskor jól fogadott játékosságomat. Rideg, elutasító volt. És maradt. Nincs arra mutató jel, hogy ismeretlen betegsége, köhögése zavarná, vagy egyéb fizikai fájdalma lenne. Akkor csakugyan: mi a baja? Mintha villám csapott volna belém, összerándultam, és megláttam valamit az elmúlt éjszakából. Csak annyit, amennyit egy fellobbantott gyufa fényénél láthatunk, de szemem elé kaptam a kezem, hogy még azt se lássam Amikor csillapodott zaklatottságom, és tisztult valamelyest a gondolkozásom, óvatos kísérletet tettem, hogy áttekintsem a helyzetet. A sofőr még mindig arcomba bámult és ezt azért tehette, mert nem ő vezetett, hanem az írnokoskodó legény, aki semmit nem változott ahhoz képest, amilyennek első pillanatban megláttam a szófiai repülőtéren.- Hatyitye málinkij vodá?- kérdezte kiválóan alkalmazott, üresen készséges, mert semmiről nem árulkodó hangon a bábu. Én azonban kihallottam belőle némi kárörvendést. Vagy inkább csak beleképzeltem. Nyújtotta hátra a palackot, amin rikított a felirat, hogy szliveni gyógyvizet tartalmaz. - Akar vizet? Elgyengültem. Te jóisten! A gyógyfürdőben is jártunk! Mi minden történhetett még az éjszaka? Mit vétettem már megint? A váratlanul adódó vétek jön, mint a villám, elsüvít, mint a vihar, aztán kitisztul az égbolt. Ki emlékszik harmadnap egy felhőre? Éám csak, a tolmácsnő milyen könnyedén túltette magát hisztérikus szállodai produkcióján? Még bölcselkedett is a jelenet ürügyén. Tanulságokat vont le, meg minden. Én azonban nem emlékszem az éjszaka történtekre. A hegedő sebek húzó fájdalmait éreztem. Szinte öntudatlanságban, rekedten, halkan kérdeztem a tolmácsnőtől, hogy tévedek-e, ha úgy érzem, haragszik rám valamiért.- Mondtam tegnap, hogy ma délelőtt programunk van Burgasban. Lekéstük. Elmúlt dél, amikor felszedtük a vitorlát Szlivenben.- Miattam?- Mindhárman délben kerültek elő.- Bocsásson meg.- Tehetek egyebet? Majd lesz valahogy. Zavaromban elismételtem, hogy nagyon illik neki ez a mai ruha. Igyekeztem könnyed lenni- Tengerhez mindig ezt veszi fel?- Ennél a tengernél most vagyok életemben először. Voltam viszont a Balti- tengernél, egészen pontosan a németországi Rostockban. Valóban ott is ez a ruha volt rajtam. További érdekesség, hogy ugyanazzal az emberrel randevúztam ott három évvel ezelőtt, akivel ma kellett volna Burgasban. 28
