Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sümegi György: Egy 1956-os plakát rekonstrukciója (Bényi Árpád: Szabad Magyarországot!)
Különösen érdekes, hogy a házkutatáskor Bényitől lefoglaltak között, a fametszet próbanyomatai mellett két vázlata is szerepel. Statárium fölirattal egy megkezdett kompozíció terve: anya, óvón öleli, szorítja magához karon ülő kisgyermekét. A másik egy hevenyészett plakátterve lehet: Kisfaludi Sróbl Zsigmond Gellért-hegyi Szabadságszobrának pálmaágat föltartó - Bényi által könnyezőnek megjelenített - figurájába rajzolt bitóra akasztott emberrel. A pálmaágba beleírta: A „szabadság”árnyékában. Itt az idézőjelbe tett szabadság valójában rabság, annak a kifejezője, hogy akkor, 1956 novemberében és decemberében az agresszió, az orosz fegyverek árnyékában élt az ország. Ez a terv az akkori helyzetet rögzíti és fejezi ki, ám az elkészült plakáton már továbblépett ennél, mozgósítani akar, a cselekvésre teszi a hangsúlyt: Ez ellen barcolunk\ A kunhegyesi röplapok és plakátok készítőit és kiragasztóit (a disszidálókat kivéve) vizsgálati fogság után fegyházbüntetésre ítélték. Bényi Árpád 773 napot töltött börtönben, majd kiszabadulása után 1959-től igyekezett kiállításokon szerepelni. Első önálló, bemutatkozó tárlatát (1966, Művész Klub, Debrecen) két nappal a megnyitása után betiltották, mert „pesszimista”. Az alkotó visszaemlékezése szerint „kifogásolták csendéleteimben, hogy porosak a hangszerek, a harmónia hordozói, hogy üres az asztal (merthogy a szocializmusban ilyen nem lehet!), vagy egy másik képen a vekkerórának miért nincs mutatója, bizonyára azt akarom sugallni, hogy megállt az idő”. Az idő azonban csak látszólag állt meg a hosszú, a forradalom emlékét és műveit minden eszközzel megsemmisíteni akaró Kádár-rendszer idején. Bényi ezidőtt is igyekezett művekkel ápolni, fönntartani és kifejezni a forradalom emlékét, pl. úgy, hogy többször megfestette az ugyancsak elítélt Déry Tibort, egyik kompozícióján a háttérben szögesdróttal. Az 1956-os, baljós emlékű plakátját azonban csak Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai újratemetése után vette elő és rekonstruálta egyéni módon, az akkori, a rendszerváltás idejét kifejező változásoknak és elvárásoknak megfelelő fölirattal: Szabad Magyarországot! A forradalmat leverő szovjet csapatok akkor még hazánkban tartózkodtak. Börtönfirka IV. 15
