Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - H. Hadabás Ildikó: Metszetek
H. HADABÁS ILDIKÓ Metszetek 1. Nagyapám száműzte magát oda,- nehogy mások ...! a lépteket sárban elnyelő múlt-jövő közt kifeszített kötél árnyékába, a besüppedő, moha-arcúság távolságába, hogy elfeledjék, és ne keressék! Száműzte magát oda- nehogy mások... a falun kívüliség éjjeliőri csendjébe, a disznók kondájához, hol nem hallhatják, nem tudhatják, miközben őrzi a békés röfögést, őt is azok - , hogy lassan felfalja a bőrén érzett hazátlanság. A csillag-ölelte öreg hegyen angolul-németül-olaszul gyakorolta, éj szakáról-éj szakára, hogy megőrizze azt az emlék alá bukó világot, ahonnan érkezett, amelyben szeretni, merni lehetett, merni, szeretni, merni, szeretni, merni és hajóládáján kuporogva koldus szegényen elringatózni más világtájak felé. Megölték a Basa Pes tát, fejedelem katonáját... ehhez a fejedelemhez haza kellett térni, akár a disznók közé is, kötél árnyékába, száműzetésből-száműzetésbe. 16
