Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Tévéinterjú 2001-ből

Ülünk a Duna-part és a Várhegy között

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBORRAL- Ez a hely, ahol üldögélünk, ez mire emlékeztet téged eddigi életedből?- Az embernek mindig van egy kocsmája, étterme, vendéglője, ahol szívesen ül. Ez a kölcsönösségen alapuló bizalom nagyon nehezen alakul ki. Amikor Szegeden egyetemista voltam, akkor könnyebb volt a „Sárkányba”, meg a „Hágiba” befészkelődni, mert falkában jártuk ezeket a helyeket. A pesti élet ezzel szemben olyan, hogy az ember egyedül van, ha ezt nem akarja, elmegy valahova, és odahívja a barátait. Ez az első olyan hely Pesten - a Fő utcai Horgásztanya vendéglőben üldögélünk -, ahol jól érzem magam. Amikor idejövök, kérdőre vonnak, már egy hete nem voltál, már két hete nem voltál, már egy hónapja nem voltál, mi történt veled? Ha nincs hely, akkor csinálnak helyet nekem. Ok tudják, hogyan. Mindig megkérdezik, mit csinálsz most, min dolgozol? Én soha nem mondtam nekik, hogy ki vagyok, ők pedig egyszer csak azt mondták, hogy olvastunk, láttunk a tévében, észrevétlen összetege- ződtünk. Mondták, hogy olvastalak, ez jó volt, mondták, amikor megjelent a regényem, hogy abban azért nagyon sok huncutság volt. Ilyen helyre jó leülni. Mintha egy kicsit - otthon lennék.- Bennem egy tudálékos megjegyzés bujkál: Szolnokon születtél, ez egy vízparti város, Szegeden jártál iskolába, a vízhez erős köze van Szegednek. A legelső versednek a legelső sorában szerepel a tó, mintfogalom, helymegjelölés. Többször repültél az óceán fölött. A víznek nincs-e valami atavisztikus élménye, jelentősége a te életedben ?Vagy ez ráfogás?- Van valami, számomra szinte megfoghatatlanul fontos abban, amit felvetsz. Pontosan nem tudom, hogy mi, inkább csak érzem. Félelem mindenképpen bujkál bennem, ha vízre gondolok, vagy vízbe lépek, mert igazán nem tudok úszni. Kutyaúszásban tudok legfeljebb, mint a vidéken hajdan felnőtt gyerekek többsége. Ha bedobsz a Dunába, valahol a közepén, akkor, persze, kiúszom, feltéve, ha nem nagy a sodrás. Az utána való vágy miatt vonzódom talán annyira a vízhez, de, fogalmazzunk pontosan, inkább a parthoz. Hozzátenném még ehhez a nyöszörgés-sorozathoz, hogy az Őrség peremén egy kis házat birtoklunk, ahol van egy Lugosi patak, ahol pisztrángok vannak a patakban, és van egy Rába, ami teljesen szabályozatlan, szakadékos mederben folyik. És én rádöbbentem, hogy nem is a ház vonz, és nem is a csönd meg a nyugalom vonz, hanem ez a két vízpart vonz engem.- Aholfólnőttél, mennyire volt vízparti a hely? Alföldi táj...- Egyáltalán nem voltak ott fontosabb vizek. Abszolút víz nélküli környéken nőttem fel. Viszont, még így is a vízparton ültem éjjel-nappal, mert volt három-négy

Magyar Televízió, 2001. augusztus 4. Szerkesztő-beszélgetőtárs Alexa Károly, operatőr-rendező: Rudas Gábor. (Magyarország 2000 szerkesztőség. Szerkesztőségvezető: Alexa Károly)

4