Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Kadenciák 7.
De tudd az életem majdnem ráment s hogy nem a síromnál mondott áment a pap azt se neked köszönhetem Nevet s átlövi fölemelt kezem * Csönd van Itt lapul még az Isten is füstölgő vízből bánatot merít s csak nagy sokára kel föl majd a Nap Ki egyedül volt magára marad * Bach-ot játszik a cigányzenekar tudja hogy várja de ő nem akar azon az úton többé végigmenni Guruló ég alatt sírásba fagyni * Visszanéz Bólint Hiába fáradt mint a gyümölcstől túlterhelt ágak törik le róla ami eddig volt Mindegy jég esik vagy fűrész sikolt * Elborzad amikor belegondol látja a másikat ahogy épp tombol eszét vesztve - majd elhagyja magát élettelen fekszik s bűneire lát izzik a vászon szemhéja mögött pereg a film Messziről mennydörög * Keveset alszik s alig van ébren semmi sem marad meg a kezében földre hull törik az üres pohár Törik az élet ha nincs hozzá halál * Hová emigráltak a vidám sorok azt írom-e még amit akarok vagy írja magát nélkülem a vers egyre kérdez de te már nem felelsz * Kilobbant a Nap Készül Nyugtalan Keveredik benne ősz és arany felnevet mikor fésűjében látja hogy csomókban hull a haja szála 3
