Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Kadenciák 7.
Kadenciák 7. És csomókban hull a haja szála felnevet mikor fésűjében látja hogy keveredik ősz és az arany Kilobbant a Nap Készül Nyugtalan * Almomban meredély szélén álltam holdtalan éjben halálra váltan vártam Nem tudtam mi következik Mikor loccsan szét fejem a köveken ♦ Jó volna akár helyébe valaki aztán csak rá- és ellene vallani * Tizenhét éve már hogy ő meghalt elfásult szívvel járom a kihalt temetőt ahol majd nem lesz helyem mellette élek Még emlékezem * A betegség álcázott szerelmi tevékenység - s ahogy ezt kifejti nyugtalan arca lángot kap kigyúl Elfojtott szerelem öli belül * Szárnyakat adtál súlyokat raktál rám repülés helyett tárt karú zuhanás ordítanom kéne de csak dünnyögök Örömeim helyén savanyú ködök * Egyedül ül egy nagy asztal végén semmibe lóg a lába már régen hideg tányérokon fényes szögek Kés villa halkés géz és kötelek * Ólomkatonák ólom egekbe menetelnek kavarog a pernye nyomukban mert mint lángoló kazlak porrá hamvadnak a birodalmak *
