Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Árpás Károly: Új útra lépve
Még arra se fordót vissza, mikor a szógabíró borzalomvaa sziszegett utaanna, hoty „pogaany”. Ott kinn nyakába kanyarította igasz jussát, annak dacaara, hogy esteledett, haza- indót jaaratlan utakon. Nem akart most emberekvee talaakoznyi. Talán éreszte, hogy ő nem az.” A házikisasszony nem tudta türtőztetni magát. A harsány kacagás közben alig tudta kinyögni:- Kálmán, nagyon kérem, hagyja abba! A fiatalember letette a papírt, majd összehajtogatta, és a redingot zsebébe dugta.- Kérem, hívja be Julist, és hozasson valami innivalót! Amíg a fiatalember kint volt, a lány megigazította ruháját, megtörölte a szemét, elrendezte arcvonásait.- Sajnos, Julist édesapja elküldte a patikába. De ha kívánja, én is el tudom készíteni a limonádét. Meleg ez a szeptember.- Köszönöm, nem kell. Nem is a melegség miatt kértem, csak hogy megnyugodjam.- Látja, Mariska kisasszony, ezt szeretem: amikor a nők igazat mondanak.- Mit tehetnék mást egy jogismerőnek. Már a huszonkilencedikbe léptem...- Hagyja csak el, Mariska! Nem szorul maga rá kikényszerített bókokra, hiszen tudja, hogy szépségén nem fog az idő.- Igaza van, Kálmán, hagyjuk. Inkább beszéljünk a történetről. A férfi elkomolyodott.- Nincs mit beszélni róla, hiszen kinevette.- Kálmán! A történet érdekelne, de ahogyan meséli...- Mariska! Mifelénk így beszélnek az emberek. A parasztokról írok; hogyan beszéljenek másként?- Hát nézzen körül kicsit Szeged környékén! Vagy ha nem is járja meg a környéket, legalább a piacon barangoljon! így beszélnek a szegediek?! Vagy nem nekik írta? Ivott egy kis limonádét.- Kálmán, kérem, miért nem volt itt vasárnap ?- Mert nem tudtam, hogy Kisasszonykor tartja a névnapját. Meg voltak itt elegen. Mindig sokan vannak maga körül.- No, igen. Az apám gazdagsága. Meg még mindig eladó lány vagyok. Lány? Vénlány.- Ne folytassa, Mariska, mert mindjárt elmegyek!- Kálmán! Volt már maga a szatymazi birtokunkon? Apával?- Még nem.- Kérem, 15-én, vasárnap legyen itt reggel nyolcra! Kikocsizunk, s szeretném, ha kísérőm lenne!- Egyedül?- És hozza magával ezt a bundás történetet! Ott magunkban leszünk, meghallgatnám. A fiatalember odalépett a pamlaghoz, kezet csókolt és elindult. Az ajtónál visz- szaszólt:- Isten áldja, Mariska! Be kell még mennem a redakcióba. 62
