Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Oláh János: Az éjféli gyors
derengéssel világító éjszakától. Talán jobb volna visszafordulni, a város nagy, elférnék benne én is, azt mondják, akad most munka mindenkinek, beletanulnék, s lenne valahogy. Talán Józsi is, ha ott vagyok, ha találkozik velem, megenyhülne, hiszen nem rossz ember, nem, dehogyis, csak egy kicsit meggondolatlan. Még ha ismerte volna Tarkó szempontjait, akkor is képtelen lett volna megérteni azokat, de hát ráadásul nem ismerte, fogalma se volt az érvényesülés újmódi, rejtélyes összefüggéseiről. Föl se merült benne, hogy az ő közelléte akár csak a legkisebb mértékben is gátolhatná ebbéli törekvéseiben Tarkót. Kispolgári elem, ezt a kifejezést nem is hallotta, sem azt, hogy az ilyenektől őrizkedni kellene. Az anyja azonmód, ahogy kiugrott az ágyból, hálóingben jött eléje. Már éjfél előtt észrevette, hogy Teri eltűnt, de egyedül virrasztott, nem csapott lármát, bár nehezen csitította növekvő aggodalmát. Összetöröm a csontodat, te piszok, hun csavarogsz ilyenkor éjvíz idején, sziszegte, és beletépett a lány hajába. Teri kiszökött az anyja keze közül.- Haggyon! - mondta, fölvonta a vállát, és a tenyerébe temette az arcát, úgy zokogott -, neköm már úgyis mindögy. Vége van mindönnek - már avval se törődött, hogy a tájszólás buktatóit elkerülje, amire pedig, amikor Tarkóval beszélt, újabban olyan gondosan vigyázott.- Gyere be, feküdj le, a többit majd mögbeszéljük hónap, mert ha apád észre- vösz, nem úszód mög ilyen könnyen - mondta az anyja.- Edösanyám - borult az ajtóban az anyja vállára Teri, egész teste rázkódott a zokogástól, a torka merő egy görcs volt, alig fértek ki a száján a szavak. - Ernőnt, itt hagyott! Mért tötte ezt velem, miért, miért, miért?- Hát te mög ki után vagy úgy oda, csak nem az a népnyúzó, harácsoló Tarkó csavarta el a fejed? Hallott, hát persze hogy hallott sugdosni róla, különösen Irma fecsegett sokat, a nővére, aki már-már vénlánynak számított a maga húsz évével, hogy ez a Teri így meg úgy, de nagyon odavan az után a kopasz Tarkó után, de ő nem hitt neki, csak az irigység beszél belőle, gondolta. Magára volt dühös, amiért mégiscsak igaza lett Irmának, s úgy beharapta az ajkát, hogy még a vér is kiserkedt belőle.- Te, te, hova totted a szömödet, az ilyen szemét embör azt se érdömli mög, hogy ránézzél. Hát nem emlékszöl rá, elvitette a legszöbb disznónkat, a pallást lesöpörtette, ha apád időben el nem ássa azt a kis búzát, könyerünk se lőtt vóna, éhözhettünk vóna egész télön. Sose sírj miatta, ennél csak különbet találsz.- Hiába, most már mindön hiába! Ha rám nem, legalább arra gondut vóna, a gyerökre...- Mit mondasz, te szöröncsétlen - rázta meg Terit az anyja -, miféle gyerök- rü’ beszélsz itt neköm összevissza?- Nem összevissza beszélők - Teri látta, az anyja mindent ért, s némileg még örült is neki, hogy nincs szükség további hosszadalmas magyarázkodásra.- Hallgass - mondta az anya és ereggy aludni! - Teri megborzongott a hangok közül kisziszegő fojtott gyűlölettől, amiről azt se tudta eldönteni, neki szól-e, Tarkónak vagy a gyereknek. Habár az apja, a testvérei semmiről se tudtak, mégis egész nap alig szóltak hozzá. Vagy csak ő foglalkozott túl sokat magával, és beképzelte az egészet? Hajlamos lett volna elhinni ezt is. Különösen az volt rossz, hogy senkinek nem mond67
