Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Oláh János: Az éjféli gyors

háttá el, mi bántja. Az anyja szántszándékkal nem állt vele szóba, került minden olyan helyzetet, ami alkalmat adhatott volna bármiféle bizalmas beszélgetésre. A többiek számításba se jöttek. A testvére részéről kárörvendő, bennfentes röhögésen kívül semmit nem remélhetett. Az apja meg, ha megtudja az igazat, először is eltöri a csontját, aztán meg még föl is akasztotta volna magát szégyenében, amilyen büszke volt mindig a becsületére. Igen, nekem kell cselekednem, gondolta Téri, s el is határozta magát, megszökik itthonról, csak a kedvező alkalomra várt.

Egyik éjszaka arra ébredt, valaki erősen markolja, rázza a vállát. Fölnézett, az anyja volt az. A ráncos, szél- és napcserzett arc, mint egy elzsírosodott, agyonfog- dosott fabálvány, olyan volt a sötétben. Lehajolt hozzá, a fülébe sugdosott. A hangja idegen volt, és erőszakos.- Készülj - szólt rá. A mutatóujját hirtelen a szája elé kapta, hogy óvatosságra intse. Lábujjhegyen járt maga is. A szomszéd ágy mégis megnyekkent, jelezve, Irma fölébredt, csak éppen tetteti az alvást. Nem mer szólni, de kíváncsian les a takaró alól. Teri oda se nézett, gyűlölte, jaj de gyűlölte most Irmát. Gyorsan öltözött, szeretett volna minél előbb kint lenni a házból. Az anyja segített neki. Jólesett ez a sietős gyöngédség.- Hova mögyünk? - kérdezte Teri kerekre tágult szemmel már kint az udvaron.- Varasdra - mondta az anyja, de nem nézett a lánya szemébe.- Minek? - kérdezte Teri ijedten.- Az angyalcsinálló főorvoshoz - bökte ki kemény kíméletlenséggel az anya a választ. Nem volt kedve egész úton magában tartani a közlendőjét, bár tudta, egyszerűbb lett volna, ha így cselekszik, egyenes válasz helyett hímez-hámoz valamit, és csak akkor áll elő a dologgal, ha már nem lehet tovább halogatni, amikor már úgysincs visszakozz. Persze hogy Teri megmakacsolta magát.- Nem mögyök! - mondta, és belekapaszkodott a kapufélfába, úgy kellett az anyjának elrángatnia.- Légy eszödön! - mondta -, vagy a Nanica ángyod kezire akarsz kerűni? Aztán az lőhet, hogy egy életre mögnyomorít. Ez mégiscsak doktor, iskolában tanúta a tudományát.- Nem akarom - sírta el magát Teri.- Mit nem akarsz?- Hát elvötetni.- Te, te tökéletlen - komorult el az anyja hát egészen tönkre akarod tönni magadat? De ha már magaddal nem gondúsz, legalább avval a gyerökkel törőggy! Mi lönne itt belüle? Falu csúfsága, semmi más. Akkor már jobb neki, ha mög se születik. Előbb köllött vóna möggondúnod. Neköd itt most már nincs szavad, tetszik, nem tetszik, mögyünk. Ez a törvény, és kész.

Megmarkolta Teri karját, és el se engedte, amíg föl nem szálltak a vonatra. Olyan erősen szorította, hogy két hét múlva is meglátszottak Teri karján az ujjnyomai, a lila véraláfutások.

68