Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Gál József: Horváth János, a sorsfestő

Hogyan folytatódott?

Rendszeresen részt vettem a megyei tárlatokon. 1963-ban megválasztottak a Szövetség Nyugat-dunántúli Területi Szervezetének Vas megyei titkárává. Ez bizony sok utazással járt Szentgotthárdtól Tatabányáig. Zsűriztem, kiállításokat szerveztem, és személyesen is megismerkedtem kollégákkal, láttam munkáikat. Több mint 20 évig csináltam.

Mióta vagy Horváth János? Azonnal megtaláltad önmagadat? Voltak-e a mostani munkásságodtól eltérő' próbálkozásaid?

Nem voltak. Nem kellett keresgélnem. Én nem vagyok sem filozofikus, sem teoretikus alkatú ábrázoló. Nekem természetes volt a természet elvű festészet. így kezdtem pályafutásomat.

Kik hatottak rád? Voltak-e, vannak-e példaképeid.}

Példaképnek nem nevezném, de mindenképpen tisztelem Nagy Istvánt, Med- nyánszkyt, az alföldieket.

Mi fogott meg alkotásaikban?

Témaviláguk, és ahogy azt megjelenítették. Nem a stílusukat, a szemléletüket vettem át. Elumanizmusukat nagyon becsülöm. Nagy István járta a falvakat, tájakat, megkapó portrékat festett szegény, nehéz sorsú emberekről. Mednyánszky idős korában jelentkezett haditudósítónak. Rajzok és vázlatok százait készítette, és a magyar festészet kiemelkedő alkotásai születtek ebből a témavilágból. Foglalkoztatták a körülötte zajló események.

A képzőművészet is számos stílust, irányzatot tart számon. A saját stílusodat hova sorolod, minek nevezed?

Egy szabadkai kritikus azt mondta, hogy az én stílusom expresszív realizmus. Ez lehet, hogy fából vaskarika, de mégis fején találta a szeget. Én nem tudok meglenni látvány nélkül, de nem azt akarom ábrázolni, hanem valami mást, amit belelátok. Egyébként nem válogatok a témákban. Szeretem a tájakat, a csendéleteket, a portrét. Közhely az a megállapítás, hogy a kép festi önmagát. Egy idő után - ezt a regényírók is sokszor elmondták a cselekményszövésükről - már az alkotás parancsol, mit hova tegyek, milyen színnel, milyen tónusban. A festőnek csak arra kell ügyelni, hogy el ne rontsa. Mindszenti idős halászemberek mondták nekem egyszer, amikor elmondtam, hogy festő vagyok: „Az egy szép dolog. A legfontosabb benne, hogy a kéz ne rezögjön.” így van ez az életben is.

Azért talán mégsem ilyen egyszerű a festészet, mert akkor én is kiállítótársad lehetnék. De mi a lényege ennek az expresszív realizmusnak? Meg az általad nagyrabecsűlt alföldi festészetnek?

19