Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Gál József: Horváth János, a sorsfestő
Igen. 1958-ban volt ez. Ezúttal Kőszegről Szombathelyre telepítették át az intézményt. Színhelye az egykori reálgimnázium, a Faludy Gimnázium épülete (ma Nyugat-magyarországi Egyetem, Károli Gáspár téri A épülete), amely a háború alatt katonai kórházként működött. Meg még utána is. A beköltözésünk idején jól látszott, hogy kórház volt. Hamarosan megkezdődött a felsőfokú tanítóképzés mellett az általános iskolai tanárképzés is. Előbb a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként, majd önálló Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolává nyilvánítva. Te mindvégig tanítottad a rajzot 1992- es, immár tanszékvezető tanári nyugdíjba vonulásodig. Igen. Egy alkalommal mondtam is egy minisztériumi embernek, hogy bár a munkahelyem neve és címe is többször változott, én mindig a pedagógusképzés szolgálatában tevékenykedtem. A munkakönyvemben is egy munkahely van beírva. Szerettem ezt a munkát, szerettem a folytonosan jelentkező új feladatokat, amelyekre mindig új programokat kellett kidolgozni és természetesen megvalósítani is. Baráti köröm ma is volt hallgatóimból áll, akik velem együtt szívesen emlékeznek ezekre az időkre. Igaz, nem. hivatásos oktatási intézményben, hanem a Derkovits Körben is tanítottál. A kör a világháború után elindult szabadművelődés programjának szerves folytatása volt. Első vezetői az idősebb vasi festőnemzedék mesterei: Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor. Te tőlük vetted át a kör vezetését? Mikortól meddig vezetted? Mit jelentett neked a kör vezetése? En Mészáros Józseftől vettem át 1973-ban. A kör ekkor a Fő tér 27-es szám egyik udvari helyiségében működött. A háború előtt fotóműteremnek, 1945 után pedig kollektív műteremnek is használták. 1980-ban fölépült a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ az Ady téren. Ekkor ide költöztették a kört, ahova én már nem követtem a csoportot. Nagyon szerettem a kört. Baráti légkörben zenét hallgattunk, beszélgettünk az irodalomról is. Nagyon tisztességes és szorgalmas emberek, jobbára fiatalok jártak ide. Többen közülük már szakmai díjakkal is elismert alkotók lettek. így a keramikus Molnár Sándor, a nagyszerű művészettörténész Várkonyi György. A civil életpálya mellett legalább ilyen fontos volt és maradt művészi pályafiitásod. Hogyan kezdődött? Még szabadiskolásként Tóvári Tóth István egy vagy két munkámat elküldte egy tatabányai kiállításra. Mi lett ezeknek a sorsa, nem tudom. A kiállításaim sora igazán 1955-ben kezdődött meg. Egy alkalommal találkoztam a Sárváron lakó Maj- tényi Károllyal, aki a vasi képzőművészet egyik fontos alakja volt akkor. Beszélgettünk, elmondta hogy a megyében, elsősorban Szombathelyen milyen kiállításokat rendeznek, tájékoztatott a város más képzőművészeti programjairól is és javasolta: küldjék a megyei őszi tárlatra én is valamit. Küldtem, és örömömre vásárolt is tőlem a megyei tanács. Emlékszem 1000 forintot kaptam érte. Ekkor a fizetésem 1005, nem 1050, nem 1500, hanem 1005 forint volt. Egyhavi fizetés! 18
