Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Száraz Miklós György: Végső Dolgok
„Minden vétkemért - legyen kölesnyi, borsónyi vagy a vörös cocozellánál is nagyobb — büntetést kell kapnom. De nem tőled. Bűnbánó önmagámtól. ” „ Vágytam a kínt. Megkaptam, de nem lelem, benne örömöm. Vedd el, szabadíts meg a szenvedéstől, hogy újra tiszta szívvel vágyhassak utána... Noctium phantasmata! ... Hegyek égnek és állnak tovább. Folyók égnek és folynak tovább. Az égi mező fényes állatai, csillagok égnek, de el nem enyésznek. Tavak és tengerek fortyognak, tanyák égnek, városi zsúpokon rikolt vörös kakas. Bömbölő marhák parazsat kérődznek, paripák rázzák szikrasörényüket, emberek jajongnak, szemük zsarátnok, hajuk fáklya, seggük lángot szellent, zsír serceg, csont parázslik, izzik a velő. Tűz, mely marcangol, de nem emészt. Gyehenna, örök ítélet tüze. Bűn táplálja, örökké ég... Ha nem vagyok ura önmagámnak, szétmállok, még ha senki se bánt. Ízeire hull minden. Amiből jöttem. Ami voltam. Amit teremtettem. ” „Isten, hagyj alkudozni!” „ Odaadnám az életemet, ha nem. adtam volna már oda az akaratomat. ” „Uram, figyelsz te rám?” „Pokol? Elenyészik a fény, felszívódik a sötét. Elmúlik a lágy és durva anyag. Eltűnnek a gondolatok, a szellem. Elvesznek az érzések. Ami marad, az a pokol. ” „Az szabad csak, ki a rettenetest elfogadja. Hiszed, hogy kikerülheted a rothadást, kínhalált, pestist? Hadak jöttmenését, latrok és királyok kegyetlenkedését, ember nyúza- tását? Hidd, ha hinni vagy képes. Én tudom, hogy csak az szabad, ki a rettenetest elfogadja. Mindennek fundamentuma a rettenet. Rettenet nélkül semmi nincsen. Ezért kiáltom: Isten, tartsd meg a bocsánatod, hisz a bűn és a bűntett, a bűnös és az áldozat, a gyűlölség és az elfogadás is te vagy. Te vagy a béke. Te vagy a háború. ” Végül az utolsó bejegyzés: „Sok praktikába vertem fogam, tagadhatatlan, hogy nem egyenesen, hanem két úton jártam. Ez már nem változhatik, tajtékja beléfőtt. 0, nyolcszirmú lótusz! 0 Jézus! Jobb Kéz Birodalma, honnan érkeztek napkeleti bölcsek, király Mahanga arannyal, sámán Mahatma tömjénnel, háromban egy egész Brahmatma mirhával, romolhatlanság balzsamával. ... Cseppben a tenger, pillanatban az örökkévaló, markomba fogam a röppenő fecskét, a pillanatot. Ha léptem, élveztem talpam alatt a föld göröngyeit, élveztem a forró homokot, a hűs követ. Ha ittam, megapogattam még a vizet is. Nem töprenkedtem, miért vágok ott, ahol vágok. Ott voltam, nem másutt. Ettem és éreztem a hús ízét. Ittam és éreztem a bor zama- tát. Hallgattam és hallottam a muzsikát, filoména dalát, tenger moraját, töbödi szél gordonkás zúgását. A kítit soha vágtam, de most hog megkaptam, örömöm lelem abban is. ” A gironai call vén boltosa végül azt is elmesélte, hogyan kerültek a birtokába a könyvek. Örökölte őket. Az üzletet a nagyapjának a nagyapja alapította. Neki hozta be a könyveket egy férfi, Sir William Moorcroft. Állítólag Indiából érkezett, és azzal hagyta a boltban a könyveket, hogy valamikor érte jön egy magyar. 6
