Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet
ALEXA KÁROLY A szótár ha regény? És ha a regény szótár? Inkább a helyzetre emlékszem és a mondatra, kevésbé az arcra. Egyik kedves tanárom - alighanem Komlovszki Tibor - említette volt hajdan, csak úgy odavető- leg, amit ő is valamikori tanárától - ha emlékezetem nem csal, Eckhardt Sándortól - hallott, hogy alig vár ő, mármint a nagy professzor, egy kis könnyű, de azért ágyba parancsoló betegséget, mert akkor nem kell az íróasztalnál dolgoznia, s kedvére és minden cél nélkül olvasgathat lexikonokat, forgathat szótárakat. Lehet, hogy a Balassi-kutatás hozza össze bennem ezt a két nevet? Emlékszem, Tibor milyen gaudiummal újságolta, a hatvanas években vagyunk, hogy talált valami Balassira vonatkozó szöveget a szepesváraljai levéltárban (az iratok bőrzacskókban lógnak itt a gerendákról), és erről értesülve, a minden Balassi-titkok tudója, és mindazonáltal a klasszikus francia-magyar és magyar-francia szótár megalkotója, felkiáltott: „Új név a Balassi életrajzban!” A kép címe tehát ez lehetne: A nagy szótáríró mint herbateát hörpölgető szótárolvasó... És még egy utalás: konferenciánk első előadója, Békés Vera említi megismerkedését a Czuczor-Fogarasival. Ott álldogál a Széchényi Könyvtár régi épületében a szabad polc előtt és le-leveszegeti a hat kötet valamelyikét. A sötétbarna polcok előtt állok most magam is, mintha a Bródy Sándor utca torkolatával átellenben lévő tejivóból jönnék, a ház falán emléktábla, mit tesz Isten, Czuczor Gergelyé, itt szemben, srévizavi volt daramaturg a Nemzeti Színházban, úgy is mint bencés szerzetes, a kifli negyven fdlér, az udvart a régi városfal osztja két részre, a benti kapu a Magyar utcára nyílik, itt állt a Maison Frida „háza”, ahogy a kéjleső polgárok mondták, a nemzeti könyvtárba még gimnazistaként keveredtem, bámészkodom, lapozgatok céltalanul, lehetetlen magyar szavak hódítanak, látom, hogy az egyik ablak előtti „kutatóasztalnál” Moldova György jegyzetel lóbetűkkel egy iskolai irkába, az ablakon túl a Rádió énekkara skálázik fáradhatatlanul és idegtépőén, s fogalmam sincs, hogy egy ablakkal arrébb Hamvas Béla üldögél, kocsiszámra rendeli föl a könyveket, felcsapja őket és máris mehetnek vissza a mélybe, a könyvkihordó ifjak - konkrétan Szepesi Attila és Kulin Ferenc, majdani barátaim - halk átkai közepette. Akiknek szintén fogalmuk sincs arról, hogy kit is tisztelhetnének ebben a szolid öltözetű bácsiban. Aki a 67-es villamossal döcög ide Zuglóból, napra nap, mint én is fogok pár év múlva. Amíg a könyvtár fel nem repül a várban, ki tudja hány példány „cucorfogarasival” a szárnya alatt. Én ugyan sejthetném, ki is ez a végtelenül kedves öregúr ott az ablaknál, mert mintha emlegette volna a nevét egyszer-kétszer imént elávolított gimnáziumi osztálytársam, Szentjóby Tamás (színhely a Vörösmarty Gimnázium, innen a második utca, hol Horánszky, hol Makarenko nevezetű, régebben Zerge utca, a „főreál” melletti házban szisszent vagy hördült utolsót a rák Szendrey Júliában, a Szótár bevégződését 176
