Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet
lyek összegyűjtött szókészlete kisebb a magyarénál (mint pl. a német). Ugyanakkor minden nyelv a hangjelentések felől elvileg végtelenítőjelentésképzésre alkalmas, különösen, ha a nyelviesítendőkörnyezeti kultúrjelentések nem jelentéktelen számához viszonyítunk. Az eddigiekből kitűnik, hogy a „magán-” és „mássalhangzó” megnevezéseket csak jobb híján használom. A szerves hangjelentéstan kidolgozásakor ezt is pontosítani kell. A betű izolált kiejtése nem maga a hang. A „mássalhangzó” megnevezés az izolált betűejtésből ered, amihez valóban olyan segédhangokra van szükség a hangok egy csoportjánál, amelyekre beszéd közben nincs. A kisgyermek sem úgy nevezi édesanyját, hogy „möamöa” vagy „emaema”, hanem úgy, hogy „mama”. A hang mindig az élő, beszédbeli realizációival azonos. Ez nem a pozitivista fonológia absztrahált műhangját (fonéma) jelenti, hanem minden értelmes beszédhang hatalmas változat- tömegét, amely a beszédbeli felismerhetőségen belül skálán keletkezik a hangszomszédság, a beszédszervi egyediség stb. függvényében. A nyelv már a hangok és jelentéseik szintjén ugyanolyan rugalmas és változatgazdag, amilyen változatgazdag az a szervesség, amelynek az élő ember és anyanyelve is része. A hangképzési érzetrend mint hangjelentéstan A gógicsélés terminus annyiban pontos, hogy itt még elsősorban a gége mint lég- befúvó szerv, és valamely hangakadály a főszereplő. A magánhangzók megfor- máltsága még a szólítóhang körül mozog. Nyilván nem azért, mert a magánhangzók „kevésbé fontosak”, hanem mert a magánhangzói jelentéstartalmak elvontabbak a mássalhangzókénál. A mássalhangzók jelentéstartalmai ugyanis annál markánsabbak, mennél jobban eltávolodunk a képzéshelyi érzetorigó feszültségmentes tapadás-jelentésétől vagy az akörüli hangok nem sokkal intenzívebb képzéshelyi érzet-jelentéseitől. A mássalhangzókészlet kiépülése már abban is az intenzívebb képzéshelyi érzetek felé halad, hogy a kicsi gyermek az M/N duplahangot és közvetlen hangkörnyezetének hangjait is megpróbálja erősebb hangképzési nyomatékkai ejteni. Ezzel megjelenik a felpattanó ajkakkal ejtett M, ami megnyitja az utat a B felé, vagy a szájpadlásról lepattintott nyelvháttal megformált NY, amelyik egyenesen vezet a GY képzéshelyi érzete felé. De ugyanez történik a NG-féle addigi tapadóhang felpattintásával is, ami a G önállósodása, majd ebből a K felé való továbblépéssel jár. Hamarosan kialakul az a képzéshelyi érzetlánc, amelyben a nyelv értelmes beszédhangjai nem „táblázatot”, hanem jelentéstani rendszert, képzéshelyi érzetrendet alkotnak. Ennek tagjai pontosan a helyükön vannak, mint az elemek periódusos rendszerében az atomok. A helyüket a nyelvi jelentéselemek periódusos rendszerében, hangszomszédságaikat, más hangokhoz való közelségüket vagy távolságukat az jelöli ki, hogy melyik hanghoz milyen képzéshelyi érzet-azonosságok közelítik, s mekkora különbségek választják el. Természetesen a magyar nyelv hangi jelentéselemeinek periódusos rendszere sincs teljesen kitöltve, ahogy a világ egyetlen más nyelvéé sem. Ezért a „szomszédhangokat” ebben az érzetrendben olykor nemcsak egy, hanem esetleg több, de másokhoz képest mindig a legkisebb képzéshelyi érzetmozzanat-kü- lönbség sorolja egymás mellé (GYŐRI-NAGY 2010/2002:30). 165
