Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet
GYŐRI-NAGY SÁNDOR Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet A kassai kérdés „Milyen nyelv a magyar?” E kérdés megválaszolására hívott Kassára három magyarországi nyelvészt a szlovákiai magyar tanárok konferenciája az 1990-es évek legelején. További részletezést nem kaptunk, hogy „milyen szempontból milyen ti- pológiailag, származásilag, nemzetközi súlyát, areális helyét, tanulhatóságát, ku- tatottságát stb. tekintve. Mégis az első előadást tartó finnugor nyelvész azzal a tézissel kezdte, hogy ,gl magyar finnugor nyelv ”. Ennek bizonyítékait sorolta egyórás előadása végéig, majd a figyelmet megköszönve elnézést kért, és vonatjára sietett. A második előadást tartó jeles magyarországi lingvista is származási besorolással kezdte, kijelentvén, majd bizonyítékait sorolva, hogy a magyar nyelv török. Nekem, a Kárpát-medencei magyarpárú kétnyelvűségek kutatását kezdeményező harmadik előadónak nem maradt más hátra, mint azzal lepnem meg a hallgatóságot, hogy szerintem a magyar nyelv magyar. Hogy mire is vonatkozott afelvidéki magyar pedagógusok vizsgakérdése, azt jól jelezte, hogy ugyanezt a kisebbségi magyarság értelmisége máshol, másképp is, újra meg újra föltette az érte(lme)tlen elméleti-terminológiai vitákkal bíbelődő hazai nyelvészetnek. Nagyváradon 1997-ben már úgy fogalmazták ezt a kérdést, hogy azt bármily enista magyar nyelvésznek meg kellett volna hallania. Az előadások következő évben megjelent kötete is ugyanezt a segélysikoly-szerű címet viselte: „Erdemes-e nemzetben gondolkodni?” (PALFI 1998). Mert mind a politika, mind pedig nyelvészeti szolgálóleánya úgy tett, mintha a nemzet nem is szerves életkategória lenne, csak történelmi-politikai tévút, s valamennyi életfunkciója, mint a nemzeti sorsközösség anyanyelve, következmények nélküli prédája lehetne területszerzőknek, gazdaság- és társadalomtervezőknek. Ezért mentem el egyetlen magyarországi nyelvészként az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvi Tanszékének konferenciájára akkor is, mikor az ablakok remegtek a péterváradi erőd fölött forduló bombázók dörejétől. És tartottam előadást „A nyelvészet mint szerv ességtudomány” címmel ennek a nemzeti akadémiai szintű tudományos műhelynek az értő hallgatósága előtt. Ellenpontjaként annak a hozzászó- lástalan néma csendnek, amellyel 1989-ben tért napirendre Budapesten az MTA Nyelvtudományi Intézet összkutatói értekezlete azon javaslatom fölött, hogy alapítsunk külön részleget a kétnyelvűsödésnek kitett őshonos kisebbségi nemzetrészek nyelvélettani kutatására. Ahol természetesen rögvest felmondtam munkavi152
