Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

zott a régi korok alkotóiból, és kiket ismert a kortárs írók, költők, műfordítók, nyelvészek, szótárírók közül. A több ezer oldalas kézirat nagyobbik hányadát a lemásolt művek részletei, adatai jelentik. Véleményét viszonylag ritkán jegyezte fel. Megállapításai általában a szerzők helyesírási gyakorlatára, stílusára és forrásaira vonatkoznak. Erdélyi József egyik halotti beszédéről például a következőket írta: ijegyzém. ezeket 1827 Aug. 12. A’ magyarsága különösen válogatott szavakbúl áll, és tiszta.’’ {Analecta IX. 527. o.) Bitnicz Lajosnak A’ Magyar Nyelvbeli Előadás’’ Tudománya" című kötetéről feljegyezte: „Olvastam 1828 Apr. 16. 17. 18. 19. 20 napján. [...] A’ munka jó Compendium, és a ’ Magyar Stilisticának Theoriai ált nézését foglalja magában, kár hogy a’ Kántól kölcsönözött metaphysicai füstéi el vagyon homályosítva." {Analecta IX. 534. o.)

A bejegyzésekből következtethetünk Kresznerics olvasási szokásaira: mennyi idő alatt dolgozta fel az egyes műveket, honnan szerezte be a köteteket. „En a' könyvet FTdőBalog Sándortól kölcsönözve olvastam Győrött 180S 1 Ober hónapban a’ franczia futásban" - írta Sámbár Mátyás hitvitázó művének kijegyzetelése után {Analecta VI. 288. o.). „Szeder Fábián Benedictinus Könyvtárából’ jutott hozzá egy 1662-ben nyomtatott zsolozsmáskönyvhöz {Analecta IX. 292. o.). A jánosházi káplántól Rájnis Józsefnek „mintegy 30 árkus” terjedelmű kézírását kölcsönözte {Analecta VIII. 665. o.).

A pozsonyi papi szeminárium a nemzeti szellem erődítményeként működött. Kresznerics itt ismerkedett meg Bessenyei György, Mészáros Ignác, Dugonics András, Barczafalvi Szabó Dávid írásaival és a korszak periodikáival. Jegyzeteiből kitűnik, hogy nem tartozott a merev hagyományőrzők közé; de az újításokat csak mértékkel fogadta el. Bár sohasem tartotta magát nyelvésznek, könyvkatalógusa tucatnyi grammatikát, nyelvtanfélét, szótárt tartalmaz. Már szeminaristaként tekintélyes számú nyelvészeti munkát birtokolt; és később is szenvedélyesen gyűjtötte őket. A teljesség igénye nélkül idézek néhány jellemző tételt: „E. Alvari: Institutio- num Grammaticamm; Gottsched: Deutsche Sprachkunst; Petri Lodereckeri: Dictionarium 7 Linguarum. Praga, 160S.; Pepliers: Nouvelle Grammaire Royale Francois 1699-1701.; Szaller György: Franczia Grammatika; Verseghi: Proludium in lnstitutiones Lingua Hun- garicae; Otrokocsi: Origines Hungaricae; Párispápai: Dictionarium manuale Latino- Un- garicum, et LJngarico Latino Germanicum 2 Tomi."s A tulajdonában lévő és a kölcsönkapott grammatikákból, szótárakból bőséges jegyzeteket készített (KALMÁR György: Prodomus; SAJNOVTCS János: Demonstratio; ADELUNG: Wörterbuch stb.). Kézirataiban rendszeresen találkozunk nyelvtörténeti, szóeredeztető fejtegetésekkel, a szólásokra, közmondásokra vonatkozó megjegyzésekkel. Pozsonyban már franciául, görögül, latinul, olaszul tanult,6 de nem feledkezett meg a magyar nyelv szerkezetének vizsgálatáról sem. Görög Demeter bécsi lapszerkesztőnek a következőket írta: ,főiár esztendeje múlt el, mióta a’ Magyar Nyelvkönyv’ dolgozásában foglalatoskodom, hogy valahára az egész Magyar Nyelvkönyvet a ’ magyar nyelvtanitok ’ ’s tanulók’ hasznára kiadhassam. ” Tudománytörténeti értékű grammatikája kéziratban maradt. Címlapján ez olvasható: ,JMagyar-Nyelv-Könyv írta Gyakorlás-képpen Kresznerics Ferencz, még mint Kis-pap a’ Pozsonyi Várban 1790.m

Munkáját két fejezetre tagolta. Az első a Bé-vezetésbő\ (1-19. o.) és a Helyes olvasásból (19-33. o.) áll. Feltűnő a szerző határozott, kritikus hangvétele: a korábbi és a kortárs nyelvészeti kiadványok többségéről távolságtartóan, bírálóan szólt. A teljesség igénye nélkül álljanak itt a kéziratában minősített, többnyire elmarasztalt

127