Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
(e az evés szóbokrának, i az ivás szóbokrának az alaphangja). E hangok és a különböző hangmintázatok kiválogatásával létrejövő magasabb szerveződési szintek (gyökök) alapján elkészíthetjük a magyar nyelv „nyelvkémiai” szerkezetű és logikájú modelljét. E „nyelvkémiának” lényegi vonása a hierarchikus építkezés. A modern oktatási anyagban, a Molnár-Czeglédy könyvben, a két szerző a CzF. alapján a hangok és a hangokból kombinálható gyökök variációs szintjét is gazdagon bemutatja. Ezen a ponton szét kell választani két szálat. Az egyik az elemi egységek és kapcsolási szabályaik alapján előállítható teljes variációs készlet (vagyis a kombinációs lehetőségek készlete). A másik szál a variációs készlet lehetőségeinek a megvalósulása. A véges számú hanggal, megadott szabály szerint előálló gyökök száma igen nagy. MCz. mátrixok formájában mutatja be ezeket, de a mátrixoknak nincsen minden helye betöltve, mert a nyelv nem minden kombinációs lehetőséget használt föl. A nyelv tehát a lehetőségek nagyobb készletén bemutatott, megvalósult kombinációk kisebb készlete. A kiválogatódást már a tudatos fogalomfejlődés-fogalomfejlesztési modell alapján rekonstruáljuk a következő fejezetekben. Az építkezés tehát - a hierarchia szerinti rendszerben - a hangokon kezdődik: CzF. szerint a hangok érteménye a természetből, a természet hangjaiból és az emberi hangokból következik. Például a h hang a leheletnél, a légzésnél, de a szél hangjánál is közös, invariáns. Az / hang a lebegéssel, a könnyű libbenéssel összefüggő érteményű. Azt, hogy a fogalomfejlődés során hogyan hatottak egymásra a különféle természeti hangok és kristályosították ki a magyar nyelv hangjait, alapos kutatás tárhatja föl. De ennek alapjai a CzF.-ben le vannak rakva. Győri-Nagy (1999) a hangok érzeti evolúciós szerepét is hangsúlyozza. A hangokra épülve az elemi hangcsoportok következnek. Ezeknek bizonyos egyszerű molekulák feleltethetők meg a kémiában. (Gyakran használjuk például a fiktív molekulákat a kőzettanban és az ásványokat gyakran bontjuk oxidkomponen- sekre, lásd pl. oxidháromszög, Bérezi, 1991). Az ilyen fiktív molekulák a magyar nyelvkémiában olyan gyökelemek, amelyek több gyökben is, hasonló jelentéskörrel szerepelnek. Például a le-li-lo-la-lá gyökelem-családból ered a leb-eg, lev-egó', lélek, lib-eg, lif-eg, lob-og stb. szóbokor. A legfontosabb hierarchiaszint a gyököké. A gyökök jelentéssel bíró állandó részek a magyar nyelvben. A számos élő gyökszó mellett (pl. kör, kar), ennek a hierarchiaszintnek a kiterjedt jelenlétét a szavak visszabontásával tették hangsúlyossá a CzF. szerzői (valamint már elődeik is). A beszélt nyelv szavainak közös része alapján fölismert gyökök visszabontásával azonosíthatták a gyökelemeket. Ennek mintájára, ismétlődő elemi egységek fölismerése segítette Juhász Zoltánt a zenei szövegek elemzésében, szerkezetének föltárásában (Juhász, 2010). A már fölismert hangokkal, gyökökkel, szavakat építünk föl és ezzel rekonstruáljuk, visszaépítjük azt, amit a nyelvkémiában szétbontottunk. Ha a szavakat szét tudtuk választani képzőkre és a szó elején található gyökre, akkor ezekből bármikor 41
