Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
Irányváltás 150 évvel ezelőtt A nemzetközi nyelvtudomány a szerves egységet tekintve fontos kritériumnak, a XIX. század közepéig eljutott a szerkezeti hierarchia fölismeréséig. Addig a német szerzők is, és a magyar szerzők is a gyökök szintjéig vitték le a nyelvszerkezet értelmezését és a németet is, és a magyar nyelvet is ősnyelvnek tekintették. Volt azonban egy pont, ahol megtorpant a közös munka. Miért? Több okot ismerhetünk föl az akkori irányváltás mögött. Az egyik, s talán a legnyomósabb ok az, hogy míg a magyar nyelvben 2200 (CzF.), addig a németben (stb.) csak 300-400 gyököt találtak a kutatók. (Németh Renáta doktori dolgozatából idézett adatok.) Amíg tehát a magyar nyelvben elvégezhető volt a mélyszerkezet kutatása, a négy hierarchiaszint fölismerése, és ezzel egy egész nyelvet átfogó belső rendszer volt fölismerhető, ezt nem lehetett megtenni - és nem is végezték el - a német nyelvben (s más indogermán nyelvben sem). Ebben, tehát az indogermán nyelvekben található kevés gyökben sejthetjük egyik okát annak, hogy nem a gyökök szintjén végzett belső összehasonlítás, hanem a külső, a szavakban észlelt hangváltozások irányában, vagyis a kül- hasonlítás irányában lépett tovább a nemzetközi nyelvtudomány. De a külhasonlítás irányába vitte a német nyelvtudományt egy másik ok is, a szabályos hangváltozások törvényének alkalmazhatósága. Mivel a szabályos hangváltozások törvényét részben írásos emlékek is igazolták, másrészt mert össze lehetett kapcsolni az eurázsiai történelmi eseményekkel, népcsoportok mozgásaival, keveredésével, ezért 150 évvel ezelőtt a nyelvtudomány a nemzetközi nyelvi-ösz- szehasonlítást a szókincs hierarchiaszintjén végezte el. A külhasonlítás uralkodóvá válása következtében elmaradt a nagyobb szerkezeti mélységben található közös örökség fölismerése is. A gyökszint fölötti külhasonlítás eredményeként a nyelvi rendszereket lényegében a mondat és a szavak szintjén megállapított rendszertani egységekben rögzítették. A gyök hierarchiaszint mindmáig tartó elhanyagolásának az oka az, hogy a nyelvek gyökrendszer mélységig fölbontott szerkezetvizsgálata mindmáig nem készült el. Azzal, hogy a szavak szintjén végezték el a nyelvek összehasonlítását, megrekedtek a szavakhoz tartozó 4000-6000 éves evolúciós szinten. Bár az ösz- szehasonlított nyelvek esetében a változásokat össze tudták kapcsolni egyes népekhez tartozó történelmi mozgásokkal, népkeveredésekkel, a gyök szintre való továbblépés hiányában lemondtak a több tízezer éves - tehát a sokkal koraibb - nyelvfejlődési evolúciós szakasz megismeréséről. Pedig a régészet már gazdagon hozza az elmúlt 40 000 év műveltségváltozásairól a leleteket. Az összehasonlító nyelvtudománynak a mondat és a szó hierarchiaszintjén létrehozott és ma elfogadott rendszere abban sikeres volt, hogy az indogermán (és más, addig föltárt) szókincs „széles rokonságát” ki tudta mutatni más nyelvekben és e sikert rögzítették a nyelvcsaládok mai modelljében. Ez a szókincs szerinti rokonság azonban a gyökök szintjéről származik, ahogyan erre utalnak Götz László 39
