Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Balázs Géza: A megszakadt hagyomány
nyelvben olyan szavakon, mint smash (összezúz), crash (csattog), dash (összetör), brash (jégzajlás), trash (hulladék), splash (csobog), flash (nekiverődik). Roman Jakobson nemcsak idézi Bolingert, hanem számos példát hoz a nyelvi ikonicitásra. (Jakobson 1972. 126-7.) A Fónagy Iván (1959/1989. 28-29.) által az 1950-es években elvégzett hangmetafora-kutatások egyértelműen bizonyították, hogy bizonyos hangok bizonyos jelentéseket, rendszerint elvont jelentéseket (mozgásformákat, színárnyalatokat) hívnak elő az emberek túlnyomó többségében. Például: i, í - világos, vidám, fürge, könnyű, gyenge, édes, szögletes u, ú - sötét, szomorú, lomha, férfias, keserű r - férfias, harcias, érdes, kemény k - kemény, csúnya, keserű A modern szemiotikában és nyelvtudományban ikonicitásnak nevezzük azt a jelenséget, amely arra utal, hogy a nyelv leképezi, utánozza a valóság elemeit. Ma már nemcsak a hangok, szavak, hanem nyelvtani elemek (szószerkezetek) szintjén is találunk az ikonicitásra, vagyis a nyelv-valóság megfelelésre bizonyítékokat. Czuczor-Fogarasi mindezt nemcsak látta, hanem alkalmazta is. 1998-ban ezt írtam: „A nyelv alapelemeit vizsgálva tehát ismét akörül a már egyszer kutatott, fé- lig-meddig megtalált, de hosszú időre elvetett kérdés körül folyik a kutatás, hogy milyen a hang-jelentés viszony, miként válik jelentésessé a hang. Az eddigi, a múlt században már javában folyt, majd megrekedt kutatások, illetve korunkban a nyelvi jel nem önkényes voltáról vallott nézetek (pl. indexikalitás, ikonicitás) tehát újra fölvetik a kérdés kutatását. Vissza kell nyúlni a forrásokhoz is, szükség van újfajta nyelvtanra...” írtam tehát 1998-ban (Balázs 1998. 35). A CzF. elítélésében második helyen áll a gyökelmélet tudománytalannak bélyegzése. Valóban, a XIX. század közepéig beszéltek csak a magyar szavak gyökeiről, sőt gyökrendszerekről vagy gyökcsaládokról. (Pl. a leghíresebbek: Kresznerics Ferenc, Kassai József4, Engeljózsef- Bolyai János háziorvosa!, Nagyjános, Imre Sándor, Kun Géza.) Azóta ezt nem említik, a szavaknak csak tövük van, amely - már mai terminológiával - lehet teljes, csonka vagy passzív tő. A gyök - szótő csak formálisan, leíró szempontból ugyanaz. A szótövek ugyanis független egyedek, a gyökelmélet szerint azonban bizonyos szótövek gyökök, vagyis olyan mássalhangzós vázszerkezetek, amelyeket különféle mássalhangzókkal kiegészítve egymásból fejlődő jelentésű szavakat kapunk. Ezek a gyökcsaládok. A magyar nyelv gyöknyelv voltát ma nem fogadják el. Ugyanis az indoeurópai nyelvekben, amelyek mintájára írták és írják le a magyar nyelvet, nincsenek gyökök. Ezekben szótövek vannak, és ezeket hajlítják egyes nyelvek a grammatikai viszonyoknak megfelelően, tehát pl. singen, sang, gesungen... (a hajlítás célja a jelen és múlt idő megkülönböztetése). A gyökhajlító nyelvekben viszont nem nyelvtani viszonyokat, hanem új, rokon jelentésű szavakat sarjaz- tatnak hajlítással. Vannak teljes egészében gyökhajlító nyelvek. Ilyenek például a sémi-hámi nyelvek, pl. az akkád, az arab, az arámi, a föníciai, a héber... Ezekben a nyelvekben a tő (radix) csak mássalhangzós tő lehet, amelyet különféle magánhangzókkal töltenek ki 23
