Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Balázs Géza: A megszakadt hagyomány
BALÁZS GÉZA A megszakadt hagyomány A CZUCZ0R - F0GARASI ÉS AZ AZT KÖVETŐ MAGYAR NYELVTUDOMÁNY AZ IDŐ MÉRLEGÉN 1. Kapóra jött a konferenciánk megrendezésének hajnalán világgá röpített tudományos meghökkentés: a NASA kutatói olyan baktériumot találtak a kaliforniai Mono-tó üledékében, amely foszfor helyett arzént képes felhasználni DNS-ének felépítéséhez. Ahogy az újság írja: „Mindeddig a biológusok úgy gondolták, hogy a foszfor nélkülözhetetlen az élőlények szervezetében. Vagyis a mostani felismerés nyomán át kell értékelni az életről alkotott elméleteket - bizonyítást nyert ugyanis, hogy minden ismert földi élet egyik alapvető építőkövét - a foszfort - egy másik elem helyettesítheti. Ez a körülmény új teret adhat a biotechnológiai kutatásoknak és felhasználásuknak.”1 Vagyis egy alapvető tudományos tétel dőlt meg. És most azt mondják, hogy lehetnek újabb meglepetések is. Nyelvészként annyit tennék hozzá, hogy vannak elméletek, amelyek a nyelv felépítését, szerkezetét a DNS-hez hasonlítják. Tehát lehet, hogy ezek a fölfedezések nemsokára bennünket is elérnek, s kezdhetjük a dolgokat átértékelni. Aki ismeri tudománya történetét, tudja, hogy az folyamatos átértékelés, s hogy nagyon sok aprómunka, tévedés és alapkérdésekre való rákérdezés kell egy korszakos fölfedezéshez. De most maradjunk saját csodáinknál, amelyeket úgy látszik, nem becsülünk eléggé. Ilyen a csaknem 150 éve megjelent Czuczor-Fogarasi-szótár, népszerű rövidítéssel a CzF., azaz a hatkötetes A magyar nyelv szótára (Pest, 1862-1874). Az Akadémia megalakulásakor tervezett értelmező szótár harminc év alatt készült el. Czuczor Gergely bencés szerzetes, teológus, tanár (Andód, 1800. december 17.-Pest, 1866. szeptember 9.) és Fogarasijános ügyvéd, bíró (Felsőkásmárk, 1801. április 17.-Budapest, 1878. január 10.) korszakos munkáját már keletkezésekor viták övezték. A magyar nyelv szótárának elvi alapjait és munkamódszerét (az ún. hang- vagy nyelvmetafizikai irányzatot, az ebből fakadó gyökelméletet, az ún. „bel- hasonlítást”, valamint a nem csak rokon nyelveket figyelembe vevő szótörténeti vizsgálódást) Hunfalvy Pál már 1851-ben megtámadta, „naivnak” ítélte.2 Méltánytalan ítéletekben később is részesültek. Módszerüket Hunfalvy „szódrincse- lésnek” (szavak darálása, szeletelése) tartotta, és kifogásolta, hogy nem a finnugor elmélet alapján rokonítanak. Szarvas Gábor eleinte csak varázslóknak, csodatevőknek nevezte a szerzőket, később „őrülteknek”, akik „beszámíthatatlan állapotban” írták le művüket. (Ismerős, máig hangzó vádak ezek a finnugor-magyar nyelvtudományban.) 20
