Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Békés Vera: A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben

3 BÉKÉS VERA A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben Filozófia—magyar szakos egyetemi hallgatóként a hetvenes évek elején, az egyik leg­korábbi élményem a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette Nagyszó­tárral (továbbiakban: NSz.) való találkozás volt. Az akkoriban még a Nemzeti Mú­zeum épületében működő Széchényi könyvtár nagy olvasójának szabad polcáról gyakran levettem a NSz. valamelyik kötetét, mert érdekelt, mit mondanak egyik vagy másik szóról, kifejezésről, hogyan magyarázzák annak származását, fejlődé­sének történetét. Pedig - mint magyar szakosnak - ekkorra már tudnom illett, hogy a szakmai közfelfogás szerint a szótár értelmező része ugyan többé-kevésbé elfo­gadható maradt, ám etimológiáját annak idején már a kortárs nyelvtudósok is di­lettáns, ábrándos, délibábos nyelvészkedésnek nyilvánították. Diákéveim során al­kalmam volt aztán az MTA Nyelvtudományi Intézetében részt venni a készülő Uj Nagyszótár felgyűlt nyelvanyagának rendezésében. A poros cédulák selejtezése köz­ben gyakran elgondolkodtam azon: hogyan lehet az, hogy Czuczor és Fogarasi szó­tára maradt az egyetlen befejezett úgynevezett nagy szótárunk, s hogy mi lehet az oka annak, hogy azóta a nálukénál sokkal komolyabb apparátussal indított etimo­lógiai programok rendre torzóban maradtak. Egyebek között ezért is közeledtem egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel a NSz.-hoz. Egyetemi doktori disz- szertációm témájául is az Akadémiai (Czuczor-Fogarasi) Nagyszótár történetét és a magyar nyelvújítási mozgalom nyelvfilozófiai alapjainak vizsgálatát választottam.1 A kutatás során minduntalan olyan paradox jelenségekbe ütköztem, amelyekkel - pusztán az egyetemen tanultakra támaszkodva - nem boldogultam volna. Nem ér­tettem például, hogy a gróf Teleki József által irányított Magyar Tudós Társaság kezdeményezései, noha igen sikeresek voltak, mégis többségüket - különösen a NSz.-t - a későbbi tudománytörténet-írás csodálkozással vegyes gyanakvással szemlélte, és semmilyen módon nem tudta tudományos teljesítményként látni. Márpedig számomra mind nyilvánvalóbbá lett, hogy ezek a teljesítmények nem pusztán dilettáns, ábrándos elmeszülemények, nem pusztán kuriózumok egy tu­domány előtti korból, hanem saját koruk átfogó szellemének, a romantikus libe­ralizmusnak tudományeszményével és a német természetfilozófia szemléletével összhangban álló tudományos munkák. Olyan alkotások, amelyek megfelelő mél- tányolásához azonban felül kell vizsgálnunk a tudományosság fogalmát illető be­idegződéseinket. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom