Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Takáts Gyula: Az igazi poézis keresése

dúsában, és a decemberi tizenkettedik levele mellé csatolt Kazinczyhoz címzett költői episztolájában e gondolatát kibővítve egyszerre beszél „Az ész s a kéz miveltsé- géről,” mert „Az ész minden! s ebből foly minden jó”... És gúnnyal kérdi az „új fri- zuráju” - ez is Berzsenyi szava - és a „cravátos emberkéktől”:

Ha úgy óhajt franc és anglus lenni,

Mér nem kedvelli úgy a tudományokat,

Az elme s a kéz remekjeit,

Mért nem becsüli ő nyelvét és nemzetét Úgy, mint azok, kiket rabul majmol?

Vagy tudja-e, midőn ezt nem teszi,

Mit és ki ellen vét? - Nem tudja, hidd el,

Mert Verbőcziben arról egy szó sincs,

Más könyv pedig nem kell gavallérnak.

És ugyanebben a versében feltett szónoki kérdésére meg is felel:

Mi az hát, ami a magyart emelheti?

Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:

Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,

Ha az lélekkel s erővel teljes.

De a nép, a nemzet és a hazafiúság mellett fő témájuk a magyar költői nyelv kérdése volt. Egymást váltva a levelek, egymást idézik „grammaticusi perbe”! „De reményiem, hogy a mi perünk csak a szeretőknek pere leszen... Ha én gondolatimat te előtted elrejteném, vagy én volnék hozzád méltatlan, vagy te énhozzám, vagy hízelkedő volnék, vagy belátásodhoz nem bíznám. Ezektől távol vagyok.”

Berzsenyi mindenkor „nyers okoskodással” harcol, de igen érzékenyen és elementáris erővel. Kazinczy következetesen pedánt szorgalmú iparos. Kicsit - saját hasonlatával is - Hans Sachs-i lélek a versek, műfordítások, mívek és levelek bő gyártásában is. A szavak kiválasztásában és megértésében is. Berzsenyi föllobbanó tűz, az „energiás” szavak híve. Kazinczy arról, amit Berzsenyi „szentségtörő rombolásnak” tart, az neki szép. A költői erő és a metrum viszonyának kérdésében ezt írja Berzsenyi egy-egy kifejezés érdekében: „Rimánkodom előtted, hogy ezeknek kellemeit a metrumnak fel ne áldozd, mert én azokhoz úgy ragaszkodom, mint egy vak capucinus a maga feszületjéhez.” ítéleteiben bizonyságul költői remeklések állnak ízlése mögött.

így vonul ez végig ítélkezéseiken. Makacsul „az ideális barátság” nem éppen „gyümölcsöző” útján, mert Berzsenyi csak azt fogadja el, amit „ízlésem és poézisem természete megenged”. Ezért fuj a szél Széphalom felől. De végül is nem csoda, hiszen egyetlen volt a tét. Mindkettőjüknél a magyar nyelv lírára, irodalomra történő fölhangolása. De amit közben, ennek érdekében Kazinczy maga mindig ajánlgatott, hogy „inkább kevesebb legyen, de minden jó”, azt ő maga bizony nem mindig tartotta szem előtt. Pedig elve igen szigorú volt. S mégis sokszor gyenge verseket és költőket is magasztalt. így hát hiába írta: „A meglehetős poétái művek irtóztatok. Ezen felül azt cselekszik, hogy a legszebb darabokra is homály ugrik vissza a meglehetősekről, melyek éppen azáltal, hogy csak meglehetősek, már rosszak.” Ez sokszor cél80