Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Takáts Gyula: Az igazi poézis keresése

zás egy-egy megküldött Berzsenyi-versre is, de hogy melyik a jó és melyik a rossz vers, két ilyen ellentétes alkatú és ízlésű költőnél, azt nehéz eldönteni. Ráadásul még azt el is fogadtatni. Mindenesetre Schiller meghatározása szerint - akit Berzsenyi és Kazinczy is egyaránt nagyon tisztelt, és képe mindkettőjük szobájában ott függött - Berzsenyi a naiv, a természetadta költők és Kazinczy pedig a szentimentális költők csoportjába tartozott. Azokéba, akik keresik a természetet. Berzsenyi természetéből

teremt, „mágikusan”, „energikusan”, és „egzaltáltan”. Ihlete „mig az óda reptével héjáz, addig hi- vem”. Kazinczy mindig okosan és hasznos céllal nyúl a tollhoz. Talán kicsit hidegen is. „A tökéletesség eszméjének” kényszere alatt alkot, és az életművében épp nem a versei a legértékesebbek, még formai tökélyük mellett sem, és ezt Berzsenyi korán észrevette. Nem versei, hanem levelei és prózája. És az is tény, hogy ízlése se mindig biztos. Ám elveihez és ízléséhez következetesen ragaszkodott, így eshetett meg az is például, hogy Berzsenyi kötetéből aFohdszkodás-t kihagyásra ajánlotta. A pataki professzor „Kézyt nagy poétának” dicséri és Kist is „egysorban állónak” tartja Berzsenyivel.

Javítási ajánlatai ritkán mondhatók szerencséseknek. Mindenesetre viszonyuk nem a Hölderlin és a biztos ízlésű mester, Schiller viszonya. Nem, mert már indulástól kezdve - Kazinczy jó arányérzékét dicsérve - köztük bizonyos kölcsönösen elismerő mester és tanítvány kapcsolat alakult ki. Kazinczy ezt így rögzítette első levelében: „Te engem mesterednek nevezel, hamis tettetés nélkül s igaz örömmel nyomom vissza homlokodra a szent koszorút s azt vallom, hogy az téged illet, nem engemet.” Hogy Kazinczy őszinte, abban nem kételkedhetünk, de hogy szerető perük annyira másképp alakul, lassan derül ki. Ebben hiú és makacs és érzékeny természetük, a körülmények látszata, a föltételezések és irodalmunk akkori klikkese- dése is belejátszott. Nem mondhatjuk, hogy a magyar líra javára.

Ezek a „fölbontogatott”, „meglopott” levelek esszenciáját és keresztmetszetét adják irodalmunk XIX. századi feladatainak és titkainak. Fényt vetnek a szép és a rossz magyar vers jegyeire, a poétái jó és rossz ízlésre, a literatúrai érdekek kapcsolataira, az intrikák és a maradiság-haladás „mondolati” világára. Temperamentumukkal és kritikájukkal a nyelvújítási idők izgalmas lelkivilágát tárják olvasóik elé.

Jó lett volna újra kiadni épp most ezt a levelezést az évfordulón, mert nemcsak tanulságos, de igen regényes is. Sokszor riportízű még a családi és gazdasági dolgaival együtt is. A sok himlővel, a házasságkötésekkel, udvarlásokkal, ünnepségekkel és „a kassai leányok koszorújában az első rózsával”, természetesen Török Sophie-val. Az esőkkel és az „500 selyembirkánk” döglésével körítve. Berzsenyi Ka- zinczynak az egészséges élet titkát így rögzíti: „diaeta és mozgás. Grófnéd kertészkedjen, te pedig lovagolj.” Berzsenyit „életmódjának nagy egyszerűsége”, úgymond, az teszi igazán „elég gazdaggá”. Közben gyönyörű mondatok hullanak a magyarságról a levélpaBerzsenyi Dániel niklai háza - ma

81