Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Káplán Géza: Ragyog a távlat
nak. Mégis, aki életét teszi fel e nemes program megújítására, szükségszerűen a lényegig hatol: Takáts Gyula a premodern teljes, anyagban testesült klasszicitását őrizte meg, a tudományos kutató s a földmíves alaposságával realizálta e világ költői mását. Babitsot érintő kritikájának is ez a veleje: „Hogy objektív-e ez a líra? Nem hiszem. Inkább arra gondolok, hogy az a líra és az a lírikus, aki meg akarja mutatni, hogy mindent meg lehet írni, és mindent át lehet stilizálni is. Tehát önmagát is stilizálni. (...)... amikor ezt mondja: »ejlik, csiklánd, kelyh, pávapelyh, bolygtam, meg- torlik« stb. Aki ezeket olvassa Berzsenyi és Arany János után, az azt mondja: természetellenes. Ezért volt az, hogy bizonyos mértékig mindig távol éreztem magamtól a fiatal Babits költészetét.” {Takáts Gyula: Tükrök szava, betűk arca) A meggondolt klasszicitás sajátos összerendezettségű pompája emeli például Höl- derlint idéző hattyú-nézetét a felforrósított antikvitás romantikáján át a megszám- lálhatóság nagyon is XX. századi igényéig s képtelenségéig: „Tizenkét hattyú úszott át az öblön. (...) Piros rózsák közé a délután / velem egy vers térképivel / és rajta már huszonnégy hattyúszárny / vitte tovább a verset / és velem a versbezárt napot...” - s tovább, a rejtély kosztolányis ámulatáig: „De kinek is néztem utána, / e szép és összetett mechanikába?” (Szép és összetett mechanika). Korszerűség? Szolgálat és ihletettség, őrzés és átlényegítés tektonikus mozgásai rajzolják ki az életmű további eredőit. Mint egy dupla fedelű pásztorkészségben: felül a tárgy vakító pontosságú jelenléte, s alul valami rejtett emlék, a funkció személyiség-tartaléka. A kiszabott tehetség eláru- lása-e, ha az őrzés ihletében anakronisztikus verse- zetekben nyilvánul meg a pásztor-betyár-földmíves világ, múzeumi tárlók poros, tompa csillogású rek- vizitumaként, különösen az 50-es, 60-as évek felforgató időszakában. Menekülés a szívet repesztő valóság elől? Bizonyára. Is. A tudat kizárja az elviselhetetlen világot, mint az önmagukat saját verembörtönükbe záró túlélők. Pre-tandoris gesztus, de a „talált tárgy” nem a lapos mikrorealizmus, hanem egy rögzült, komplex idea létigézete. Az árulás, az ökonomikus költői építkezésről vallott, projekt-címzetű fogalmaink szerint, megtörtént. Hisz a személyiség mélyebb, rejtélyesebb régióiból szár- nyalóbb szellemű versek törnek fel, onnan, ahol szabad a pálya, a tudat számára még elviselhető kényszerekre képes a lírai én reagálni, s így az én pozícionálhatja a küzdő szentségesülést, s összeférhet a választott s veleszületett mindenséggel, az agyaggal Takáts Gyula műgondról árulkodó kézirata 22
