Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Darabos Pál: Útikalauz Hamvas Béla világegyeteméhez

Baskircsev, Marija (francia nyelvű orosz írónő, festő, 1860-1884): H. B. két alkalommal említi nevét. Először még 1924-ben a hasonlóképpen fiatalon, ugyancsak 24 évesen elhunyt magyar festőnő, -»Czillich Anna posztumusz kiállítása kapcsán (és ő is naplót írt akárcsak ~!). (y>Két kiállítás. 1924. jan. 20.), és huszonnégy évvel később 1948-ban a REGÉNYELMÉLETI FRAGMENTUM című nagy tanulmányában a nő-regény- ről szólván többek közt azt mondja, hogy a modern nőírók „azt látszanak bizonyítani, hogy a nő spontán regényességgel rendelkezik, sajátságos erőkkel és érzékkel minden mozzanat iránt, aminek üdvtörténeti értéke van”. (->nö-regény, -»üdvtörténet). Basszargo állam*: a SZILVESZTER c. regényben a -»mamraminisszek lakta ország, amely háborút visel a szomszédos csimpalacsánok lakta -»Ambrada országgal. A kettő közti különbség, ami háborúra vezet köztük az, hogy a csimpalacsánok a totemiszti- kus jelben egyesülő közösséget, a klán életét fenn akarják tartani, a ~ pedig most akarják megteremteni. A regény a két országban, főleg azonban a csimpalacsánok országában lejátszódó eseményeket mondja el menekültek elbeszélései nyomán, akik egy szomszédos semleges ország határán levő vendégfogadóban szállnak meg, és ott mondják el a fogadó tulajdonosának, ^Patmorenak tapasztalataikat.

Baszileia tou theou (görög) listen országa

Baszileidész (keresztény gnosztikus filozófus, Kr. u. 1-2. szd.): H. B. a pszeudológi- ával, a ->hazugságrendszervc\ összefüggésben idézi őt, aki óvatosságra int a hazugságrendszert építő emberrel való vitatkozással kapcsolatban, mert az az ilyen embert még hatásosabb rendszer építésére ösztönzi, ami miatt önmagától még távolabbra kerül. (-»Direkt morál és rossz lelkiismeret. = PATMOSZI. rész.), baszileusz (görög; uralkodó, király) ->király

basztard: a modern kor fő veszélye az, hogy az emberiség többsége az emberi létezés körét elhagyta és az ember helye üresen maradt. Régen az -»orfikus művészet a lényeget mondta el, rendező erő volt, de ma a modern művészet nem tud erről a képességéről és az törvény jegyében mágikus erőket szabadít fel, és a féreg apoteózisát mutatja fel: ezt a férget nevezi H. B. a kabbalisták nyomán ~nak fskabbala). „Depravált, a világ minden részéből elűzött és kitiltott söpredék, foszlány és lélekrongy, intelligencia és érzés és önálló akarat nélkül, szégyentelen életmohóságának tehetetlen martaléka. Jóra, rosszra egyáltalán tökéletesen érzéketlen. Csak élni akar, élni. Nem egész lény, a létezésnek mindössze homályos nyoma. Alaktalan, ha nem is egészen testetlen, tudatlan, csak derengő szomjú ösztönével lézeng és nyüzsög”. {^1962. február 4. = TIT- KOS JEGYZŐKÖNYV. 1947-1948.) (->még: element ár. nakhas, csirihau).

Bataille, Georges (francia író, filozófus, 1897-1962): H. B. a második világháború után figyelt fel ~ tevékenységére, és kezdettől fogva nagyra becsülte a francia egzisztencialisták között, mint akinek „minden szava a Pascal-Vauvenargues-i nagy francia hagyományt idézi” (-»Afrancia egzisztencializmus irodalma. 1946). Ugyancsak nagyra értékelte -runiverzalizmusáz mint a szintén nagy európai hagyomány képviseletét: „De az élők között van egy sereg igazi ember, a többi között a nagyszerű Georges Bataille, aki szintén tudja, hogy nekünk a hindu szánkhját éppen úgy meg kell emésztenünk, mint a görög metafizikát, a modern szürrealizmust, és Picassót éppen úgy, mint a kínai

104