Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Darabos Pál: Útikalauz Hamvas Béla világegyeteméhez

barátság: H. B. számára a ~ a legfontosabb létkérdések egyike volt, ami egész lényét foglalkoztatta, tehát „szubjektiven” és „objektiven” egyaránt. Ezzel összefüggő gondolatait ezért megtaláljuk mind esszéiben, mind pedig levelezésében. A ~ot, akárcsak a vele párhuzamba állított ->szerelem kérdését a metafizikai megalapozottságú ->eg- zisztenciálék és a -ívilágvalóságok körében helyezte el, és önálló esszét is szentelt a kérdés tisztázására (A barátság. = A LÁTHATATLAN TÖRTÉNET. 1943). Eszerint a ~ az egyéni és a közösségi életforma közt elhelyezkedő életforma, En-te viszony, akárcsak a szerelem; és férfi-életforma, mert kollektív, míg a női életrend individuális. A kettő különbségét abban látja még, hogy míg a szerelem minden erőt (~démont) felszabadít, addig a ~ minden erőt összhangba hoz. Rokonságukat viszont az bizonyítja, hogy felbomlásuk mindig az En-en múlik. Ezenkívül a ~ot kizárja még a hiúság, a gőg és az irónia. Több —fajtát különböztet meg, úgymint hősit, intimet, szellemit és játékost, de, mondja valójában mind egyet képez. Végső következtetése az, hogy a ~ az -óaranykor, az ~idill világa, míg a szerelemben az aranykor csak egyetlen pillanatot jelent. Éppen ezért az aranykort a történet, a —^világválságkorában a ~ idézi meg és tartja fenn. A ~aiban érzése szerint inkább jelen volt, mint szerelmeiben, és kiterjedt levelezése is erre mutat, amelyben számtalan alkalommal nyilatkozik a ~ fontosságáról életében. Barátai gyakran művek megírására is inspirálták. Végül is a ~ban az evangéliumi hang megvalósulását érezte, és benne az -»áldozatot tartotta a legfontosabbnak. A ~gal kapcsolatos érzéseit a legvilágosabban fejezik ki élete utolsó évében a kórházban töltött hetek során írt néhány soros leveleinek sora, amelyek ezt az érzést sugározzák ki barátai felé ennek a gondolatnak a jegyében: „túláradt bennem a szeretet és a baráti érzés”. Barátai és hű ismerősei neveinek hosszú listája itt sorakozik e lexikon lapjain, valamint megtalálhatók az In MEMÓRIÁM HAMVAS BÉLA c. kötet vallomástevőinek sorában (Bp. 2002).

barbár ember: ~nek nevezi „szemben a magasrendű múzsái egzisztenciával a mú- zsátlan embert és népet, a múzsátlan nyelvet és gondolkozást, a múzsátlan erkölcsöt, öltözködést, - azt a népet, közösséget, társadalmat és embert, amelyből hiányzik az a finom báj, amit Kungce (*KungFu-ce) követel, amely nem tud táncolni, amely baromi módon kapzsi és irigy, magán uralkodni nem tud, mert a szép élet gyönyörét nem ismeri, amely illetlen és tiszteletlen, modortalan, komisz, bárdolatlan és szégyentelen. Barbárnak hívták a görögök azt, akit múzsák nem érintettek meg.” A ~ kialakulásának oka a társadalmi rend felbomlása: a9kormányzói (ksatrija) kaszt lázadása a szellemi vezetés ellen ('szellemi kaszt) és kivonulása az egységből. Vagyis a barbárság nem eredeti tulajdonság, hanem a szellemi kasztjukat elvesztő visszakorcsosult társadalmak jellemző sajátsága. (-»ÖT GÉNIUSZ. 1959). barbarizmus: azonos a múzsátlan léttel [ysmúzsai lét).

Bárcás Kata*: a KARNEVÁL c. regény egyik epizódszereplője (VI. könyv), a pince egyik lakója a város ostroma alatt. A gonosz lelkületű ->Bormester Máté reggeli körsétája során elmondja ~nak, hogy ^Bormester Jusztin nagyon vérmes férfiú, és szüksége lenne reá. Kata szerint ennek semmi akadálya nincs, és éjjel lehetséges. Egy tányér krumplifőzelékben megegyezik Mátéval.

98