Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Darabos Pál: Útikalauz Hamvas Béla világegyeteméhez

Barcsay, Jenő (1900-1988), festőművész: H. B.-t szentendrei tartózkodása során látta, de ott nem találkoztak, csak a szentendrei HÉV-vonaton utazott vele néhányszor. Nagy műveltségűnek tartotta, de, mint róla mondott néhány mondatos visszaemlékezése tanúsítja „hogy a képzőművészethez értett-e, azt nem tudom” (->In Memóriám Hamvas Béla. 2002.). H. B. őt az'Európai Iskola képviselői között tartotta számon, de önálló tanulmányt soha nem írt róla, csak elismerő sorokat a FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN c. könyvében (1947) két alkalommal, valamint zz. Európai Iskola kiállításától beszélve (1946).

Bardo (tibeti; @ sasztrálvilág-, Hadész, görög; Tlalocan, mexikói; Seol, héber): a lélek állapota két inkarnáció között, pontosabban az az állapot, amelyben a lélek a halál előtti és a halál tudata után, és az új élet előtti tudatban létezik általában. Hat fokozata létezik, amelyeket csak az éber lélek ér el, míg a többiek tudatuk rémlátomásai elől ismét visszatérnek az életbe. A lélek történéseit a túlvilágon a Bardo TöDOL, a Tibeti Holtak Könyve írja le (-»Sc. S. I. rész. - Tibeti MISZTÉRIUMOK. 1944. = Ö. N. Cs.) Bardo Tödol, Bardo thos-sgrol (tibeti helyesírás szerint) = a Tibeti halottak könyve. H. B. vitatja a „halottak könyve” kifejezés helyességét, mert a ~, akárcsak a többi hasonló halottas könyv esetében, mert ezek a könyvek valójában a -»beavatás könyvei: a meghalt ember lelke halála után ugyanazokat a lépcsőfokokat járja meg a túlvilágon, mint a beavatandó ember a beavatás során. Éppen ezért a ~ a többi ilyen könyvvel egyetemben szent könyvnek, tehát szakrális objektumnak tekintendő, mivel a kinyilatkoztatást tartalmazza. Célja ennek is az éberség fenntartása, ezért olvassák fel a ~ szövegét a halott ember mellett negyvenkét napon keresztül, aki soha nem gyakorolta a megszabaduláshoz vezető út gyakorlatait, hanem elmerült a világban, - hogy éberségét fenntartva ne tévedjen el a maga képezte látomások között, hanem lelke megtalálja a végső yfényt. A lelket ebben az állapotban is lehet tanítani, és megszabadulását, a valóságba való belépését elő lehet segíteni.(->SciENTlA SACRA. I. rész: Az őskori ember szellemi hagyománya. 1943-1944. - Tibeti MISZTÉRIUMOK. 1944. - A száz könyv. 1945. - Pert em heru. 1945-1948. - Mágia Szútra. 1950) Bardoux, Jacques (francia szociológus): a La crisepolitique des societés modernes c., a politikai válsággal kapcsolatos tanulmányát (1933) felvette -»A VILÁGVÁLSÁG c. an- notált bibliográfiájába (1937).

Barére de Vieuzac, Bertrand (francia politikus, a forradalmi Konvent tagja, többek között, 1755-1841): H. B. a gátlástalan politikai szélkakasok, a -fürge huncutok. példájaként említi több alkalommal is: „A Barére Bertrandok titka ez: elrémítő gazságokat elkövetni, arcátlanul hazudni, de soha egy lépést sem tenni a kiemelkedés felé. Politikai gonosztettek, nagy szélhámosságok, megrendítő aljasságok elkövethetők, ha ezekben tömegellenes tendencia nincsen” (->H közvélemény anatómiája. 1936.). ~ huszonhatszor szegte meg esküjét, és egyszer sem vesztett rajta. De azt is hangoztatja, hogy a magyar történelemben is számos ilyen személy volt 1918 és 1936 között (pÓda a huszadik századhoz. 1956).

Barga, Corpus: a Der Sinn der spanischen Revolution c., a politikai válsággal kapcsolatban írt tanulmányát felvette ->A VILÁGVÁLSÁG c. annotált bibliográfiájába (1937).

99