Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Darabos Pál: Útikalauz Hamvas Béla világegyeteméhez

nikus szerepe a modern világban: a technika a középszerű, spiritualitását elvesztett álmok megvalósítása, a technikus pedig a természettel szemben tanúsított lehetséges magatartások közül a legalacsonyabbat, a természet kirablását képviseli.

Balogh, Tamás (Thomas) (magyar származású angol közgazdász, 1905-1985): egy 1932-ben, és egy 1933-ban megjelent és a világgazdaság válságával foglalkozó tanulmányát is felvette ->A VILÁGVÁLSÁG c. annotált bibliográfiájába (1937).

Balthasar, Hans-Urs (svájci német teológiai író, 1905-?): műveit és személyét a harmincas évek elejétől figyelemmel kísérte, és gyakran idézte, és nevét még utolsó éveiben, az -»Interview c. esszéjében is a számára példát mutató gondolkozók között említette (aPatmoszI. rész.). A világválság megoldására tett kísérletek irodalmát figyelve állapította meg, hogy ő jutott el egyedül az ->egzisztencializmus lezárásáig: a szellemi életről való tudás nála a végső magatartások tana, eljutott az egzisztencia határhelyzetéhez, eljutott a valláshoz; az egzisztencia csak a transzcendenssel szemben felvett helyzetből érthető meg. Mindig az egzisztenciát kérdezi, amíg színt nem vall, amíg el nem éri azt, ami ő maga, - de még ez sem a szubjektum, csak utolsó ruhája: a végső, az -íeszkaton helyzet. A válság is ennek az örök emberi eszkatonnak a megnyilvánulása. (y>A világválság. 1936---->A mai világképe. 1938.---->Athén és Jeruz

sálem. 1939. -»Scientia Sacra. írás és hagyomány. 1941.

Balti államok: ->észak géniuszának jegyében álló területként határozza mega ~at (^Az ÖT GÉNIUSZ. 1959).

Balzac, Honoré de (francia író, 1799-1850): Bár Hamvas ~ról soha nem írt összefoglaló tanulmányt, és neve A SZÁZ KÖNYVbe (1945) sem került be, életművét végigolvasta és írásaiban nevét a 20-as évektől kezdődően a 60-as évekig gyakran megemlíti, de nem elemző módon foglalkozik vele, hanem utalásszerűén, összehasonlítva más regényírókkal. Julien sGreen francia regényíróval kapcsolatban megemlíti, hogy „tehetsége a „lelkiállapotok megfogalmazásában van”, ezért sántít összehasonlítása ~kal, „akinek „nagyszerűsége elsősorban mindig az volt, amit Har- sányi Kálmán mondott róla, hogy agyából egészen Shakespeare-i bőséggel nyüzsögtek elő az élő emberalakok”, Green (yJulien Green-. Az álmodó.”. 1935). A huszadik században kialakult új lélektannal foglalkozva arra mutat rá, hogy ezt nem a „Fech- ner-Wundt”-féle pszichológia vetette meg, hanem a „Balzac-Thackeray-Doszto- jevszkij” képviselte regény. (->Scientia Sacra. írás és hagyomány. 1941). A -»realista regényről pedig azt írja, hogy egyidős a -»pszichológiai regénnyel, és azzal ellentétben nem az ->üdvtörténeú enteriőrjére fekteti a hangsúlyt, hanem az üdvtörténeti exteriőrjére, ennek pedig a regényirodalomban nem ~ a fő képviselője, hiszen ő „elvégre martinista volt és számára a realizmus a fantasztikus emberi komédia elhitető módszere, éppen úgy, mint Dante számára a skolasztikus filozófia”, hanem Thackeray. A martinizmusra történő utalás Louis Claude de ->Saint-Martin nevét jelzi, a 18. századi ^Böhme-tanítvány teozófusáét. Ez utóbbi vonatkozások okán került be ~ neve a ->KARNEVÁL c. regénybe is: -^Bormester Mihály a maga adekvát tükörképét csak az egész emberiség együttesében találja meg, és ez magyarázza meg emberszenvedélyét, a regény szereplőinek sokaságát.

96