Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Darabos Pál: Útikalauz Hamvas Béla világegyeteméhez
badacsonyi bor: 1943-ban, egy rövid esszéjében (y>A bor filozófiája. 1943) két másik hegyvidék borával veti össze (a tokajival és a somlaival), és ezt a három bort „három magasabb lény megjelenésedként aposztrofálja, melyek közül a ~ „komoly, derült és üde”. A kínai teakultusz mintájára a magyarországi boroknak is dicsőítő „nagy és szép művek és remek költemények” megírását kívánja, a maga írásait is ilyen előkészületnek tekinti, és a ~ ennek megfelelően „csak nemesen és egyszerűen elkészített tömör hús után”, vagy „késő délután férfiak államjelentőségű beszélgetések és tanácskozások közbeni” ivására ajánlja az „ország leghiggadtabb borát”. Életében meg nem jelent nagyesszéjében pedig a szentgyörgyhegyi borhoz társítva hímbornak nevezi, amelyben „a férfilény minden árnyalata megvan”. A kettő különbségéről pedig egyszer fél évig szeretne előadni egy majdan felállítandó „bortudományi tanszéken”. A badacsonyit világjáró művészhez, a szentgyörgyhegyit pedig otthonülő művészhez hasonlítja, mindkettőt nagyságnak tekintve, de az egyik az olympiai, a másik pedig a kínai nagyság képviselője. Egyiket sem tudja mellőzni a másik elhagyásával, megfelelő Mórágy esetén. Két-három ember társaságához újborként ajánlja (-»A BOR FILOZÓFIÁJA. 1945). Baemer, Gertrud (német szociálpszichológus): könyvét, a Die seelische Krisist (1924) felvette ->A VILÁGVÁLSÁG c. annotált bibliográfiájába (1937). Baeumler, Alfred (német filozófus, Nietzsche-kutató és ->Nietzsche műveinek kiadója 1930-tól; 1887-196?): nevét H. B. többször is említi és idézi anélkül, hogy műveivel kapcsolatban állást foglalna, legfeljebb ahhoz említi példaként mások sorában, hogy a Nietzsche-kérdés, Nietzsche mivolta távolról sem megoldott kérdés, és erre példák ezek a vele foglalkozó művek (-»Krízis és katarzis. 1936. - Descartes és az exiszten- ciafilozófia. 1937. - -»Szellem és egzisztencia. 1941). Bahman: a teremtő ->Ahura Mazda által kisugárzott hatalmak, az -»amsaszpandok, az aemanációk elseje az iráni hagyományban, akit a víz és a Hold alakjában tiszteltek, jelképe pedig a liliom [y>Az analógia. = Sc. S. I. rész Ötödik könyv.) Bahr, Hermann (osztrák író, kritikus, 1863-1934): a húszas és harmincas évek első felében több alkalommal is említi nevét, anélkül, hogy elmélyültebben foglalkozna műveivel. Bécsi jelenségnek tekinti, és esszéíróként tartja elsősorban számon (^A modern irodalom elmélete. 1920. ->Otto Ernst als Realromantiker. 1921. sKnut Hamsun művészetéről. 1921. Mernet-Holenia. 1935). Bajnád*, Edelény -tSchnoen *, Alajos Bakony (hegység): Dunántúlnak az a legdélebbi része, ahol még érződik ->Eszakgéniuszának kisugárzása (-»Az ÖT GÉNIUSZ. 1959.). H. B.-nak kedvelt kirándulóhelye volt a húszas és harmincas években és személyes tapasztalatai alapján rajzolta meg szellemi arcát: ~ nem földrajzi hely, hanem a magyar mítosz, a szembenállás, a forradalom szellemének szimbóluma, és embertípusának, az erdei magyarnak megnyilatkozási alakja a aduhaj, akinek negatív oldala a lázadás, a pozitív pedig az, hogy „ősi elementáris erő nyilatkozik meg” benne. Az egyik képviselője "Sobri Jóska, a másiké pedig "Mátyás király (y>A Bakony. 1937). Baktay, Ervin (orientalista, 1890-1963): elismeréssel ír a harmincas években megjelent könyvéről (-»BAKTAY Ervin: Szanátana dharma.Az örök törvény. 1936), mert 93
